Punishment part 3 (Roh Ji Hoon OS)

-Te komolyan gondoltad ezt??Képes lennél eldobni ezt az egészet,csak azért,mert alaptalan pletykákat hallottál rólam?!

-Az ilyen férfiaknak nem lehet hinni...-nevetve ültem fel normálisan.-Vagy te nem így gondolod?

-Meg sem próbálsz hinni nekem!Én is csak azért kellek neked,amiért te is nekem eleinte!Hagyjuk...inkább elmegyek most.

-Ahogy akarod...-elég gyorsan kikászálódtam öléből,majd magamra kaptam a köntöst.-De többet ne gyere.

-Nem fogok,ne aggódj...Nagyot tévedtem ismét,te sem vagy másabb a többinél.Ugyanúgy csak azért feküdnél le velem,mert megfogott a külsőm...de ha a régi énemmel állnék eléd,akkor észre se akarnál venni.Ebből is látszik,hogy mennyit számít a kinézet...

-A külsőd?-erre azért kiakadtam.-Szinte végig be volt kötve a szemem!Rohadtul nem a külsőd érdekelt!Tetszett az a szenvedély és érzékiség...Nem érdekelne a régi külsőd sem.Nekem ez így volt tökéletes.De mindegy,már úgysem fontos.-vontam vállat.

-Tényleg nem érdekelne?Pedig...-bal kezemmel megragadtam derekát,magamhoz szorítottam és jobb kezemmel tarkójánál megtámasztottam fejét-...akkor nem biztos,hogy ezt így tudnám megtenni...-érzékien ajkaira tapadtam.

-Miért ne tudnád?-szuszogva kapaszkodtam meg vállaiban.Nem értem ezt a fiút.Az előbb még el akart menni,most meg...

-Tudod te,milyen nehéz akkora súllyal mozogni?Valószínűleg nem...

-Én is voltam duci...-sóhajtva mutattam a szekrényemre-Ne nevess ki,jó?-gáz,de én is voltam régebben legalább 90 kiló.

-Valóban?Nem gondoltam volna...jobban hasonlítunk,mint azt elsőre gondoltam volna.

-Mindegy.Ne is nézd meg...-nevetve próbáltam kimászni karjai közül-Na mi az?Már nem akarsz elmenni?

-Nem,meggondoltam magam.-meg szorosabban öleltem magamhoz,miközben hátát simogattam-Sokkal jobb itt...veled.

-És mi lenne,ha elmennél?Kitakarítom a házat meg főzök valamit,te meg estére visszajössz.Na?-mosolyogva suttogtam fülébe.

-Hm...jó ötlet.Mikorra jöhetek?

-8-9 körül.Addigra remélhetőleg kész leszek mindennel...-simogattam vállát.-Na menj,várlak vissza.

-Rendben.-nyomtam egy puszit homlokára-Aztán finom legyen.

-Ha nem tetszik,nem eszel majd.-vállat vonva kísértem le az ajtóig.-Aztán ne siess!-vigyorogtam.

-Kicsit se?-mosolyogva néztem rá,loptam tőle egy utolsó csókot és elindultam az autómhoz...

Még azért integettem neki,aztán becsuktam az ajtót.Ki kell használnom,amíg velem akar lenni.Szépen összepakolásztam,ami talán 3 órát vett igénybe,aztán nekiálltam a főzőcskének...

Mikor eljöttem tőle,egyből hazamentem,ahol letusoltam,átöltöztem...Beszéltem Jae Hwannal,hogy mi van vele,aztán még egy boltba is elszaladtam,hogy vegyek egy üveg jó fajta bort,még valami virágot...

Minji teljesen ki volt akadva rám,így úgy döntött,hogy velünk tölti az estét.Sehogy sem tudtam elküldeni,úgyhogy...inkább nem csíptem ki magam.Hagytam,hogy ő csinosabb legyen nálam,hátha meghódítja...

Mondhatni izgatottan álltam meg lakhelye előtt...szaladtam az ajtóhoz és csengettem,de mikor kinyílt,nem pont az állt ott,akire számítottam...-S-szia!A barátnőd itthon van?

-Itthon.De nem nagyon ér rá,úgyhogy ma nagyrészt velem leszel.-mosolyogva fogtam meg a kezét-Hát nem édes,hogy főzött nekünk?

-De...az...-itt meg mi a fene folyik?Erről nem volt szó...-Seo Eun hol vagy?

-A szobájában,tanul.-vontam vállat.-Bezárkózott,úgyhogy nem tudsz bemenni hozzá.De ne is törődj vele.Én jobb vagyok.

-Ezt miből gondolod?Nem is ismerjük egymást...pár nappal ezelőtt láttalak egyszer,után eltűntél a haverommal.

-Csak mert te eltűntél...De most már együtt lehetünk!-tapsikolva ültem le az asztalhoz.-Na gyere.Tökéletes esténk lesz!

-Ugye nem gondoltad komolyan,hogy én akarnék tőled bármit is??Azért jöttem,hogy Seoval találkozzak,nem pedig veled.

-De ő most nem ér rá.Kérdezd csak meg tőle.-felmutattam az emeletre.

-Meg is teszem,ne félj!-felszaladtam a lépcsőn és bekopogtam hozzá-Seo Eun,beszélhetnénk?

-Persze...-sóhajtva nyitottam ki az ajtót-Baj van?

-Igen,mi a fenét keres itt Minji??Nem az volt,hogy te meg én...úgy tapad,mint valami pióca.

-Tudom...-sóhajtva öleltem át-Ne haragudj,de én sem tudtam levakarni magamról.Dühös,amiért "elloptalak" elöle...

-Mi az,hogy elloptál??Én akartam így,nem te...pontosabban te csak belementél.Azért jöttem,hogy veled legyek,és ha kell,akkor én magam rakom ki innen!

-Csak tessék.-vontam vállat-Addig úgysem fog elmenni...

-Biztos nem bánod majd meg?Nem fog emiatt megromlani...bár ennél jobban...szóval attól még barátnők maradtok majd?

-Nem tudom,nem hiszem.De már nem is fontos.Ha egy pasiért képes összeveszni.-sóhajtva indultam el vele a földszintre.

-Nos,kedves Minji...mint azt mondtam,én Seohoz jöttem,rád egyáltalán nem is vagyok kíváncsi.Ha nem vagy hajlandó magadtól távozni,akkor én raklak ki innen.Érthető voltam??-végig fogtam Eunie kezét.

Nagyon dühös volt,de elment.Azért sajnáltam szegényt...-És most?-kuncogva pillantottam fel rá.-Tök gáz vagyok így...

-Ugyan,dehogy!Ne beszélj butaságot,így is gyönyörű vagy.-közelebb hajoltam hozzá és belecsókoltam nyakába.

-Omo!-kacarásztam-Köszönöm.Csodás férfi vagy.-meg sem érdemeltem,hogy ezek után még itt maradjon...

-Oh,még mielőtt elfelejtem...ezt neked hoztam.-felé nyújtottam a szál vörös rózsát és az üveg bort.

-Köszönöm ezt is.-átvettem tőle a dolgokat,majd besétáltam a konyhába.-Ha szépen megkérlek,kinyitod a bort?-közben az ablakban lévő vázába tettem a rózsát.-Én sajnos béna vagyok hozzá...

-Persze...hol találom a dugóhúzót?-a fiókokban kezdtem kutakodni...miután megkaptam,gyorsan kinyitottam az üveget és töltettem mindkettőnknek 1-1 pohárba...

-Omo,csak nem cigaretta?-meglepetten mutogattam a zsebéből kilógó dobozkára.-Mióta?Bár...hülye kérdés.Úgy sincs semmi közöm hozzá.Ne haragudj.

-Csak alkalmanként szoktam...főleg,ha nagyon ideges vagyok.De ha zavar,akkor a társaságodban nem fogok.

-Nem zavar.-mosolyogva kortyoltam poharamba.-De egy ilyen férfi...Miért idegeskedne?Hisz meg van mindened,nem?Pénz,nők,pia,haverok...

-Pénz igen,és ebből következően pia is,de a másik kettővel nem érthetek egyet.Pontosabban olyan szempontból igen,hogy a legtöbben csak a vagyonom miatt keresik a társaságom...

-Viszont a nőkkel te szórakozol.-érveltem-Ha rögtön mindegyikkel lefekszel,már egyiknek sem kellesz másra,szóval...

-Én inkább úgy fogalmaznék,hogy fontos a "jó első benyomás".Egyébként volt már olyan,hogy nem egyből feküdtem le valakivel...bár nem sokszor.

Kuncogva indultam meg kifelé a teraszra.-Na gyere!Itt terítettem meg,ha érdekel...

-Szuper!Mit is főztél?-az illatok nagyon jók voltak,talán az íz is az lesz...

-Majd meglátod.-mosolyogva nyújtottam felé szabad kezem.-Nekem ízlett.Nem tudom,hogy neked fog-e...

-A reggeli után bízok benned,az nagyon jó volt.-kihúztam neki a széket és megvártam,hogy leüljön,majd betoltam neki.Átmentem az asztal másik oldalára és én is helyet foglaltam...-Hm,jól néz ki!

-Igyekeztem.-mosolyogva néztem őt,ahogy szed magának mindenből egy keveset.Ahogy az a kevéske fény megvilágította arcát,még jobban kirajzolódtak férfias vonásai.Egész este el tudtam volna nézegetni...

-Most sem eszel?Pedig tehetnéd...nem szeretném,ha elfogynál.-viccelődtem.

-Nem fogok.-nevetve szedtem magamnak egy keveset.-Na jó.De csak a te kedvedért.-motyogva kaptam be egy falatot.-Mellesleg...Hogy van a barátod?

-Na azért...Jól,bár nem tetszett neki,hogy egy kis játék után a barátnőd lepattintotta.Semmi komoly nem volt köztük,pedig elég erősen próbálkozott.

-Minji bolond egy lány.Ha nem az van amit ő akar,akkor eléggé el tud durvulni a helyzet...-motyogva turkáltam a kaját.-De ugye tudod,hogy nem fog leszállni rólad,túlságosan ragaszkodó típus.

-Pedig kénytelen lesz,mert ha a szép szóra nem hallgat,akkor tudok meggyőzőbb eszközökhöz is folyamodni...Másrészt engem csak te érdekelsz,szóval nem fogom hagyni magam.

-Csak én?-kuncogtam-Meddig?Még egy hétig,amíg újra nem mész bulizni?

-A te hozzáállásodtól is függ...de lehet tovább is.

-Majd lesz,ami lesz.Addig meg élvezem a társaságod...-mosolyogva kaptam be még egy falatot.-Mesélj még magadról.Akármit,csak azt ne mondd,hogy kérdezzek,mert abban nem vagyok jó.

-Hm...megőrülök a sportkocsikért,a száguldásért.

-Hát valamiért lesüt rólad...-közben töltöttem neki egy kis sojut is.Én nem iszom,de neki hadd legyen jó kedve.-És még?

-Apám ügyvéd,anyám orvos...mindenáron azt szeretnék,ha valamelyikőjüket követném,de nem igazán szeretném...

-Miért,te mit akarsz?-kíváncsiskodtam.-Figyelj,nem azért,de ha nem tanulsz ki egy ilyen jól fizető szakmát,akkor nem lesz többet ilyen fényűző életed.

-Én inkább egy saját vállalkozást szeretnék,amit felfuttathatok.Például egy jól menő pub.

-Biztos menni fog,amennyien imádnak téged.-próbáltam biztatni,de ha felcsinálja a lányok felét,akkor semmi értelme nem lesz...-Kérsz még bort?Mert akkor bemegyek érte.

-Hát...végül is,van benne valami...Hagyd csak,jó ez így.De te is mesélhetnél valamit.

-Hát jó...-töltöttem neki még egy kis sojut,majd visszaültem.-Nem is tudom.Mit meséljek?

-Bármit...várj!Milyen pasik jönnek be?Mit keresel bennük?

-Igazából semmi különöset.Csak legyen gyengéd.Éreztesse,hogy szeret.-vontam vállat-A többi nem fontos.Legalábbis...

-És én megfelelek a kritériumoknak...vagy legalább párnak?

-Igen.-bólogattam-Szeretem,amikor kérés nélkül átölelsz,és simogatsz.

-Csak ezért vagyok jó...?És még az előbb mondtad...na mindegy.Valami más,amit érdemes tudnom rólad?

-Nem.-morogva néztem szemeibe.-Mondom,hogy nem érdekel a külsőd.Nekem a tetteid számítanak,amiben eddig nem igazán találtam kivetni valót...-mosolyodtam el.-Néha nagyon hisztis és akaratos vagyok.Olyankor nem lehet elviselni...

-Azt hiszem,ezen is lehet segíteni...csak idő kérdése.

-Ha nem menekülsz el addig...-végül is sikerült addig-addig töltögetnem neki,míg már egész jól érezte magát.-Oké,kénytelen vagyok megkérdezni...Itt alszol,igaz?

-Ez még kérdés?Természetesen igen.-hirtelen felpattantam,de megszédültem és visszaültem...

-Jól vagy?-kissé aggódva álltam fel.-Segítsek valamit?

-Nyugi,jól vagyok,csak kicsit sokat ittam egyszerre és gyorsan akartam felállni...de már jobban vagyok.

-Akkor jó.-azért inkább mellette maradtam.-Ne segítsek bemenni?

-Tényleg minden oké.-felálltam és elindultam befelé...

-Akkor jó.-mosolyogva néztem utána.-Mindjárt megyek,csak bepakolok.-elég sok cucc volt,úgyhogy amit lehetett beraktam a hűtőbe,a mosogatást átraktam másnapra.Azért vittem neki egy kis jeges eperlevet,hátha jobb lesz neki tőle...

-Köszönöm,egy angyal vagy.-adtam egy puszit neki,és belekortyoltam az italba.

-Ugyan...-mosolyogva dőltem hátra a kanapén.-Szólj,ha szeretnél még valamit.És ne haragudj,hogy leitattalak.

-Semmi gond,megmaradok...hm,ha téged szeretnélek,akkor azt is megkaphatom?

-Tényleg megártott neked a pia!-nevetve simítottam végig arcán.-Még egy kis eperlevet?

-Nem kell...te kellesz,csakis te!

-Hát,ha kapok megint olyan szexis táncot...-vigyorogva vettem el tőle a poharat.

-Nem biztos,hogy ez túl jó ötlet...csak hatalmas esés lenne a vége.

-Ugyan.A múltkor sem voltál a topon,mégis olyat táncoltál,egyből megkívántalak.-mosolyogva nyomtam egy puszit arcára,majd bekapcsoltam a tv-t.-Keress valamit,én meg mindjárt jövök,csak iszom valamit.

Ugráltam a csatornák között,de nagyjából mindegyiken csak ugyanaz ment...testiség,szexualitás,érzelmek...inkább kikapcsoltam...

-Na,találtál valamit?-mosolyogva battyogtam vissza.Persze azért felvettem egy lengébb ruhát,hogy könnyebben haladjunk,ha komolyan gondolta...

-Nem...igazán...-eszméletlenül sexy volt abban a falatnyi ruhában,még a szavam is elállt,pedig láttam már ennél kevesebben is...

-Jaj te..-nevetve huppantam mellé.-Semmi zene,amire táncolhatnál nekem,édes?

-Miért nem táncolsz előbb te nekem...addig összeszedem magam egy kicsit.Na?

-Én nem tudok táncolni...-kuncogtam.-De ha szeretnéd,megpróbálom.Csak ne nevess!-lassan felálltam,majd inkább a hifit kapcsoltam be,és kerestem egy erotikusabb számot,majd úgy keztem valahogy mozogni...

Hagytam egy kicsit egyedül táncolni...aztán felkeltem,mögé álltam és egészen közel simulva hozzá vele együtt kezdtem mozogni...

-Egy valamit még nem kérdeztél meg rólam...egyszer sem.-vigyorogva simogattam kezeit.

-Mire gondolsz?-nem értettem,hogy mire céloz...

-Hogy mennyi idős vagyok.-lassan elkezdtem fenekemet mozgatni ágyékánál.

-Talán túl fiatal vagy hozzám?-néztem rá-Hm,ez így nagyon tetszik!-súgtam fülébe,majd belecsókoltam nyakába.

-18 vagyok...Döntsd el,hogy mennyit számít az az 5 év.-mosolyogva cirógattam fejét.

-Mi?Ez komoly...nem gondoltam volna.Sokkal érettebben viselkedsz.De engem nem zavar,ha téged sem,hiszen már nagykorú vagy.

-Miért,mennyinek néztél?-mosolyogva fordultam felé.-Nem zavar.Amíg nem csinálunk őrültséget...

-Hát...legalább 20-nak,de így is oké...És nem hiszem,hogy bármi őrültséget csinálnánk.Legalábbis én nem terveztem.

-Akkor jó.-mosolyogva bújtam hozzá-Akarod még,vagy már lenyugodtál?

-Táncolhatunk még...olyan jó így is hozzád bújni.Majdnem minden hátsó szándék nélkül...

-Szerinted lesz köztünk komolyabb dolog is,vagy csak játszadozunk egymással?-motyogtam halkan.Reméltem,hogy nem hallja meg...

Szembefordítottam magammal...-Mondtam,hogy csak rajtad múlik...én benne vagyok,ha te is.-lágyan megcsókoltam.

-Csak félek.Mi van,ha nem elég az,hogy dögösnek találsz,meg ilyesmi...-néztem rá nagy szemekkel.

-Ne félj,nem kell!Amíg olyan maradsz,amilyen most vagy,addig nem lesz baj...és ezt elsősorban a személyiségedre értem.

-És ha meg fog?Elhagysz rögtön,vagy mi?-durcásan fordítottam el a fejem.

-Nem,akkor megbeszéljük,hogy min kéne változtatnunk...csak a legvégső esetben folyamodunk majd a szakításhoz.

-Rendben.-gondolkodva néztem fel rá.-Egy hónapot kapsz,hogy elkápráztass magaddal.Ha sikerül,kérdés nélkül a tiéd vagyok.Ha nem...akkor soha többet nem látjuk egymást.Na?

-Hogy mi??Ezt komolyan gondoltad?Nem szeretem az ultimátumokat.

-Ha nem tetszik,bele sem kell kezdenünk.-vontam vállat.-Nem akarok csalódni,úgyhogy valamit valamiért.

-De ez...én sem állítottalak döntés elé.Főleg nem ilyen elé!Ha ennyire nem akarod a dolgot,akkor inkább tényleg hagyjuk...-elengedtem és elindultam az előszoba felé.