For the first time (Kevin +18 OS)

Kevin

A szokásos helyemen ácsorogtam, várva az újabb kliensemre. Apró fekete bőrszoknya, rövid piros felső és egy szintén piros magassarkú... Már épp elindultam volna, mikor megláttam egy jóképű fiatal fiúcskát az utca túloldalán sétálni. Odamentem hozzá és megszólítottam. -Helló, szöszi!

-Uhhh... -megdöbbenve néztem végig az eszméletlenül szexi lányon. -Segíthetek valamiben?

-Mondd csak, miért sétálgatsz erre... egyedül... ilyen szomorkás hangulatban?

Sarang

-Szomorkás? -néztem rá értetlenül. -Nem, én nem... Szerintem félre értjük egymást.

-De, látom rajtad... olyan magányosnak tűnsz. Elkísérjelek?

Tétován álldogáltam a lány előtt. Még sosem voltam senkivel...ő meg ráadásul dögös és tapasztalt is. Mit veszíthetek vele...? -Gyere! -mosolyodtam el.

-Hova megyünk, szöszi? -olyan volt az arca, mint egy angyalnak. Aranysárga tincsei itt-ott belelógtak arcába.

-Hozzám. -közben nyújtottam neki kezem, hogy karoljon belém. -Miért?

-Csak kérdeztem... Mond csak, mi a neved?

-Kevin. -motyogva pillantottam rá. -Kevin Woo. És téged?

-Hívj csak Sarangnak... Olyan édes vagy, mikor zavarban vagy.

-Ohmm... köszi. -motyogva fordultam újra előre. -Te meg nagyon csinos vagy.

-Köszönöm. Sokan mondták már, de ilyen cuki fiúcska még egyszer sem. Hány éves is vagy?

-22... -motyogva néztem az utat. -És te? Tudom, hogy nőktől nem lehet ilyet kérdezni, de érdekelne...

-Az maradjon az én titkom. Annyit mondok, hogy picit idősebb, mint te.

-Hát jó... -sóhajtva pillantottam rá. -Gyönyörű vagy. Bár ez a ruha nem a legjobb...

-Köszönöm. De miért, talán nem tetszik?

-Nem túl előnyös a felső. Lenyomja azokat a szép melleidet. -mosolyodtam el.

-Hamarosan úgyis felső nélkül látod majd őket, ennyit már csak kibírsz, nem?

-Jó, persze. -elég fura lány. Pedig csak dicsérni próbáltam. De úgy latszik, ez sem sikerült...

-Mi a baj? Talán rosszat mondtam? -behúztam az egyik kapualjba, a falnak löktem és egészen közel simultam hozzá.

-Omo! -kikerekedett szemekkel figyeltem őt. -Nem, dehogy. Miből gondolod?

-Sok pasival voltam már, ismerem minden rezdülésüket. -megsimítottam arcát.

-Ahh, értem. Nincs gond, nyugi. -motyogva fogtam meg kezét, ami arcomat simogatta.

-Messze vagyunk még a lakásodtól? Mégsem itt kéne... vagy szereted az extrém helyzeteket? Nekem mindegy.

-Van egy kis probléma... -félénken néztem szemeibe.-Én még... sosem csináltam.-nyögtem ki végül.

-De édes! Te még szűz vagy... -adtam egy apró csókot szájára- Annál jobb nekem, majd én segítek, átadom a tapasztalataim egy részét.

-De... ugye te... nincs semmi nemi problémád, ugye? -jó, rohadt ciki volt, de most egy örömlánnyal ki tudja, mi lehet...

-Nem kell aggódnod, mindig védekezünk és rendszeresen kivizsgáltatom magam. 100%-ig rendben vagyok. -adtam neki egy újabb csókocskát.

-Huh, ez ciki volt. -morogtam magamnak, majd újra ránéztem. -Már nem hosszú az út. Nem mennénk mégis csak hozzám?

-Felőlem mehetünk. -belekaroltam és kihúztam a kapualjból.

-Nem gond, ha rád adom a zakóm? -mások vajon mit gondolhattak rólam, hogy egy ilyen lánnyal mászkálok? Kissé frusztrált, így kérdés nélkül ráadtam.

-Oh, talán szégyenled? Persze, ki ne tenné, ha egy prostival mutatkozik... megértem…

-Ne haragudj. Csak sokan ismernek, és fontos a munkám. -sóhajtva karoltam át derekát. -Ugyan! A szépségedre figyel mindenki, nem a ruhádra.

-Miért vagy ilyen édes velem? Csak egy egyszeri kaland leszek számodra, aki bevezet a felnőttek perverz világába.

-Honnan tudod, hogy nem lesz folytatás? -vigyorodtam el.- Még bármi lehet...

-Talán törzsvendég szeretnél nálam lenni?

-Hát... nem tudom. -vakartam zavartan a tarkóm.

-Ugye tudod, hogy semmi sincs ingyen...?

-Ennyire hülyének nézek ki? -vontam fel egyik szemöldököm.

-Nem, sőt. Kifejezetten okosnak. De ezt mindenkinek elmondom, nem kivételezek.

-Nem is vártam. -motyogtam.- Mennyi is lesz?

-Azt majd meglátjuk. Általában 8 rugó az alapdíj.

-Ez még nem is olyan rossz. -mosolyodtam el.- Még valami, amit tudom kéne?

-Majd a helyzettől függ...

-Ennyi? Hát ez nem valami nagy dolog... -gondolkodtam el.

-Szeretek rögtönözni, nincs konkrét kidolgozott menetrend.

-Mióta csinálod amúgy? -kíváncsian pillantottam rá.

-Nagyjából 7 éve. Elég tapasztaltnak vagyok mondható.

-Hát az biztos .-bólintottam elismerően.

-Ha nem titok, akkor mivel foglalkozol, mi a munkád?

-Pár nagyobb cég igazgatója vagyok. Miért?

-Pár? -néztem rá meglepetten- Mégis mennyi?

-4-5. -vontam vállat. -Lehet, hogy több.

-Minek annyi? Sokat kell ingáznod és alig van mellette szabadidőd.

-Ugyan. Hidd el, meg tudom oldani.-vigyorogtam büszkén.

-22 évesen hogy lehet ennyi? Talán valami örökös vagy... vagy csak szimplán munkamániás?

-Örökös... -kuncogtam.- Ugyan! Munkamániásnak nézek ki?

-Hát, nem is tudom... inkább egy ártatlan angyalkának nézel ki... ami részben igaz is. Bár nem egészen értem, hogyan lehetsz még szűz...

-Hát... Már lett volna sok alkalom, de nem bírtam azt a sok nyávogós picsát. Nekem egy igazi, érett nő kell.

-Mert ő be tud téged vezetni a rejtelmekbe? Vagy más motivációid is vannak?

-Úgy, ahogy mondod. -mosolyodtam el.- Azt szeretném, hogy a partnerem tapasztalt legyen, ha már én nem.

-Akkor megtaláltad a megfelelő személyt. Csak aztán nehogy megfutamodj!

-Nem szoktam. Főleg, hogy ilyen gyönyörű vagy, biztos nem fogok. -elégedetten simítottam végig fenekén.

Megfogtam a kezét és visszahúztam a derekamra. -Ne siess, kis tigris! Várd meg, míg felérünk a lakásodba.

-Én várok. -elégedett voltam magammal. Kivételesen igen. Egy tökéletes kurvával sétálgatok, akivel pár perc múlva már az ágyamban fogunk fetrengeni... tökéletes. -Menj csak! -mosolyogva nyomtam meg egy távirányító gombját, amitől kinyílt az előttünk levő óriási vasból készült kapu.

-Hm, szép kis ház. -nem is olyan kicsi. Rendezett kert, modern külső... igazi kacsa lábon forgó palota. -Egyedül laksz ebben a hatalmas házban?

-Igen. -pillantottam rá.- Tetszik?

-Nagyon, de...fura, hogy 22 évesen ilyen gazdag vagy...

-Tudom. És mindenki ezt hajtogatja.- sóhajtva fogtam meg kezét, és halkan odasúgtam neki, hogy kövessen. -De apám meghalt, így én örököltem mindent.

-Szóval mégis örökös vagy... pedig nemrég azt mondtad, hogy nem. Na mindegy... Azta! -belülről sem kellett csalódnom, ugyanolyan remekül nézett ki az épület.

-Félre értettel. Vagy csak nem figyeltél rám. -vontam vállat.- Tetszik? Épp el akarom adni.

-Eladni? Mégis miért? Nem elég nagy, vagy csak meguntad?

-Nem. Pont az, hogy túl nagy. A fél hazát nem is használom. -húztam el a szám.- De megnézed? Körbevezesselek?

-Örülnék neki.

-Na gyere. -a lifthez vezettem, és úgy vittem körben a házban.

-Még lift is van? -néztem rá meglepetten- Mi nincs ebben a palotában?

-Hát ez jó kérdés... -nevetve löktem be finoman az egyik szobába. -Ez megfelel?

-Ennyire szeretnéd már? Nyugi,szöszi! Vagy talán sietsz valahova?- mosolyogva sétáltam körbe a szobában, majd az egyik székre dobtam a táskámat.

-Hát, ha szeretnél, felőlem meg órákig válogathatunk a szobákból. -vontam vállat.

-Szóval tényleg türelmetlen vagy. -megfogtam a kezét, közelebb húztam és lenyomtam az egyik fotelbe, majd az ölébe ültem.

-Nem vagyok. Csak most... mit akarnál meg csinálni? -néztem rá értetlenül.

-Ssst! Ne beszélj feleslegesen. -súgtam fülébe és finoman megharaptam azt.

-Omo, már érzem, hogy jó lesz. -vigyorodtam el. Közben fenekét, derekát kezdtem simogatni.

-Hiszen azért vagyok itt, hogy neked jó legyen. -apró puszikkal leptem el nyakát.

-És neked? Jó lesz? -mosolyogva túrtam hosszú, sötét hajába.

-Majd úgy csinálom, hogy az legyen. Nem kell féltened, tudom, hogy mit és hogyan kell tenni. -visszatértem nyakára, miközben elkezdtem letolni róla zakóját.

-Hát jó. -inkább ráhagytam a dolgot. Ő tuti, hogy jobban ért hozzá.

Miután sikerült végleg lehámoznom róla a zakót, egyből áttértem ingének gombjaira. Lassan, egyesével bújtattam ki őket a helyükről, mialatt a puszikkal is egyre lejjebb haladtam nyaka és mellkasa mentén.

-Oh bébi! Rohadt jól csinálod. -vigyorogva hunytam le szemeim.

-Psszt! -adtam egy puszit szájára. Megnyaltam alsó ajkát, hogy beljebb juthassak.

Smárolásban azért jó voltam, úgyhogy az nem okozott gondot. Lágyan tarkójára fogtam, s úgy engedtem neki bejutást.

-Látom, azért nem vagy teljesen tapasztalatlan. -toltam egy perce arrébb, majd ismét ajkaira tapadtam. Nyelvemmel az övét kezdtem simogatni, ingerelni.

-Ebben kifejezetten jó vagyok. -önelégülten markoltam meg fenekét. -De te aztán... jobb vagy, mint gondoltam.

-Gyakorlat teszi a mestert. -mosolyogva csúsztattam le válláról az inget.

-Az biztos. -alsó ajkamat beharapva vártam, hogy most mit tesz.

-Hmm, nem is gondoltam volna, hogy ilyen felsőtest rejtőzik a vastag ruházat alatt. -számat megnyalva néztem végig rajta.

-Ugye, ugye? -vigyorodtam el.- Tetszik, mi?

-Nem rossz... -jobb kezemet lecsúsztattam- Itt is alakulnak a dolgok. Helyes.

-Kérek még csókot. -vigyorogva cirógattam tarkóját.

-Te most a diákom vagy, én pedig a tanárod. A mai óra gyakorlati biológia. Az óra végén jegyet fogsz tőlem kapni. Jobb ha vigyázol, mert nem szeretek korrepetálni. Értve vagyok? -adtam egy apró puszit szájára.

-Igen, igen. -bólogatva néztem le rá. -Most mi lesz?

-Először jöjjön egy kis anatómia ismétlés, hogy könnyebben menjen a gyakorlat. -megfogtam jobb kezét és a mellemre tettem.

Ajkaimat rágcsálva kezdtem mellet dögönyözni. Bár eléggé zavart a felső, így kénytelen voltam kibujtatni belőle...

-Csak így tovább. -halkan sóhajtozva karoltam át mindkét kezemmel nyakát.

-Értettem. -kuncogva hajoltam rá egyik mellére, és finoman nyalni, szopni kezdtem.

-Ah~! Finoman! Ott érzékenyebb vagyok. -ficánkoltam ölében.

-Nyugi! -nevetve csókoltam meg. -De legalább jól csinálom?

-Remekül, megbukni már biztosan nem fogsz.

-Ennek örülök. -vigyorogva hajoltam vissza melleire. Közben fenekét cirógattam.

Kicsatoltam övét, a nadrág gombját kibújtattam, a cipzárt óvatosan lehúztam és benyúltam, majd rámarkoltam férfiasságára.

-Oh bébi... -nyögtem fel.- Nem azt mondtad, hogy hagysz érvényesülni?

-Hagylak is, de nekem is kijár a szórakozás... vagy nem?

-Persze, persze. -mosolyodtam el, majd hátra dőltem, s lehunytam szemeim. Hadd csinálja csak.

Lassan elkezdtem mozgatni a kezemet fel és le... olyan édesen nyöszörgött, hogy kénytelen voltam ismét megcsókolni puha ajkait.

-Hát ez marha jó... -nyökögve túrtam a hajába, ha már ott volt előttem.-Ez az bébi!

-Helyes válasz. Jöhet a következő feladat. -elengedtem őt, kimásztam az öléből... előrébb húztam a fotelben és letérdeltem elé...

-Omo, komolyan gondoltad? -nagy szemekkel néztem le rá.

-Miért ne? -közelebb hajoltam hozzá és apró csókot leheltem végére, majd végignyaltam hosszán.

-Ez az bébi! -vágyakozva néztem le rá.-Csináld csak...!

-Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fogsz reagálni... -lassan számba vezettem merevedését.

-Miért? -szuszogva néztem le. Már a látvány felizgatott, nemhogy meg az érzés...

Nem válaszoltam, csak folytattam, amit elkezdtem, de egy picivel gyorsabban.

-Ohh beéihh... -morogva túrtam újra hajába, és finoman mozgatni kezdtem fejet.

Tovább gyorsítottam, de mikor már majdnem elélvezett, hirtelen elrántottam a fejem...

-Yaaaa!! Ezt most miért? -morogva néztem le rá. -Ez nem ér!

-Egyetlen férfinak se hagyom, hogy a számba élvezzen, ez alól te sem lehetsz kivétel. Plusz, most én vagyok a tanár, azt teszek, amit akarok. De ne aggódj, nem foglak sokáig szenvedni hagyni.

-Remélem is. -fészkelődtem tovább. -Következő lépés?

-Önálló munka. Rajta nagyfiú, vesd be magad! -megálltam előtte és vártam, hogy mit fog csinálni...

-Hát legyen. -mosolyodtam el. Lassan ölembe húztam, és ajkait falva benyúltam apró szoknyája alá, és tangáját félretolva izgatni kezdtem.

-Uhh~! -nyögtem fel hangosan, miközben megkapaszkodtam vállaiban, nehogy leessek.

-Tetszik? -vigyorogva nyomtam fel neki 2 ujjam.

-Ih-ihgen! -nyöszörögve mozgattam kissé csípőmet.

-Ahh, ez rohadt szexis. -vigyorogva kezdtem jobban izgatni.

-Jesszus! -belekarmoltam vállába- Miért vagy ilyen jó~?

-Az lennék? -kuncogva nyomtam fel neki meg egy ujjam.- Jó tanítvány vagyok?

-Cso-csodás! -egyre hangosabb sóhajtoztam és nyögtem fülébe, miközben megpróbáltam egyik kezem le csúsztatni...

-Tényleg? -mosolyodtam el.- Most már mást is felnyomhatok? -ezek után meg szép, hogy megnőtt az önbizalmam.

-Csak ha megbizonyosodtam róla, hogy készen áll…

-És ezt hogy akarod? -kíváncsian pillantottam rá, miközben kihúztam belőle ujjaim.

-Egyszerűen. -egyik kezemmel végigsimítottam férfiasságán. -Hm, azt hiszem, még egy szinttel feljebb léphetünk.

-Na gyere bébi. -segítettem neki felállni, és péniszem föle helyezkedni, hogy könnyebb legyen neki.

-Biztos, hogy egyből ilyen formában szeretnéd? Elvégre is, neked ez az első...

-Így szeretném. -bólogattam.

-Akkor legyen. -ismét megfogtam férfiasságát és óvatosan magamba vezettem. -Az előbb nem tűnt ekkorának...

-Azért jó? -motyogva fogtam meg csípőjét. Nem akartam, hogy pont akkor legyen gond.

-Igen, remek. -lassan elkezdtem mozogni.

-De meg mennyire... -elégedetten kezdtem picit én is dobálni csípőm, hogy mélyebbre jussak benne.

-Biztos, hogy ez az első? Nagyon érted a dolgod.

-Pornó filmekből nem nehéz rájönni pár dologra... -mosolyogva adtam egy csókot neki.

-Így... érthető... -csókoltam őt vissza, megharapva alsó ajkát egy picit.

-Kérek még. -fogtam meg tarkóját. Imádtam, ahogy csókolt.

Ismét megcsókoltam, mohón faltam ajkait, miközben egyre gyorsabban hajtottam magunkat a gyönyör felé.

Néha nagyokat morrantam ajkai közé. Ahhoz képest,hogy ez az első nagyon jónak éreztem magam. Erősen megmarkoltam fenekét, és úgy segítettem tovább.

-Gyerünk, adj bele apait-anyait, ha ötöst szeretnél! -biztattam. Bár már közel jártam a véghez, de ő még túl tapasztalatlan ahhoz, hogy ezt érezze vagy észrevegye.

Úgy tettem, ahogy mondta. Egyre többször, és egyre erősebben löktem fel csípőm.

-Ez... az!! -nyögtem fel hangosan, hiszen már alig volt hátra pár perc...

Meg egy darabig csináltam, de aztán már megremegtem én is. Nem bírtam tovább tartani magam. A várt pillanatban végre teleélveztem őt.

Nagyokat szuszogva hajtottam fejem a vállára és próbáltam rendezni légzésem...

-Köszönöm... -suttogva simogattam haját.

-Igazán nincs mit, ez a dolgom. -adtam egy puszit arcára.

-Kár. Pedig igazán megismernélek közelebbről is. -mosolyodtam el.

Lassan lemásztam róla és megigazítottam a ruhámat. -Ha kellek, tudod, hogy hol találsz. -kacsintottam rá, felkaptam a táskám és elindultam kifelé.

-És a pénz? -néztem Kérdőn utána.

-Ez volt az elsőd, ezért nem kérek semmit. Vedd úgy, hogy ajándék. -dobtam felé egy puszit és kinyitottam az ajtót.

Nem hagyott nyugodni a dolog, így újra felkerestem két Hét után. Kifizettem neki azt az alkalmat, aztán újra felvittem magamhoz... és a végén törzsvendéggé váltam. Azóta sem bánom, hogy vele volt az első.