Make Love (T.O.P. +18 OS)

"Cicus"

Amióta a céghez került, azóta fantáziálok az új lányról. Gyönyörű haj, hatalmas szemek, formás test...egyszerűen tökéletes. De akárhogy is próbálkozok, sehogy sem sikerül megkaparintanom őt. Kezd elfogyni a türelmem...

-Sunbae...Ne haragudj, de segítenél egy kicsit? -kopogtattam egyik nap az irodája ajtaján. Kénytelen voltam őt kérlelni, mert más nem segített.

Tabi/T.O.P.

-Gyere csak be! -mondtam az asztalomnál ülve.- Miről lenne szó?

-Hááát... nagy esély van rá, hogy elrontottam ezt a szerződést...-motyogva lépkedtem be hozzá. -Kijavítanád?

-Mutasd csak. -gyorsan átfutottam a papírköteget és aláhúzogattam a hibás részeket. -Nézd, itt elszámoltad a végösszeget... itt pedig nem jók az adatok. Ha ezeket korrigálod, máris jó lesz. -adtam neki vissza a dokumentumot.

-Köszönöm. -mosolyogva hajoltam meg előtte. -Ha újra megcsináltam...átnéznéd azért megint?

-Persze,de... -felálltam a székemből elindultam felé- Előtte nem szeretnél egy kicsit lazítani? -rátámaszkodtam a karfára és egészen közel hajoltam hozzá.

-Nem. -félénken megráztam a fejem. -Még sok a dolgom, és estére végezni szeretnék.

-Miért, talán lesz este valami? Vár otthon a pasid vagy mi?

-Igen...-bólintottam aprót, majd finoman arrébb löktem, és felálltam. -Köszönöm még egyszer a segítséget.

-Mondtam, hogy elmehetsz? -visszalöktem a székbe -Nem rémlik...

-Yaaaa, hagyd ezt abba!! -néztem rá értetlenül. -Ez most mire jó?

-Miért játszod folyamatosan a megkaphatatlant? Hm? Tudod, mennyire idegesítő?!

-Nem értem miről beszélsz. -ráztam meg a fejem -Van barátom. Boldog vagyok. Nincs szükségem szeretőre!

-Honnan tudod? Sok újat tudnék neked mutatni... és, amiről nem tud, az nem fáj.

-De én szeretem. Nem fogok miattad, meg a hülyeségeid miatt félre lépni. -dühösen álltam fel újra. -Hagyj békén!

-Ugye tudod, hogy amilyen könnyen ehhez a céghez kerültél, olyan gyorsan távozhatsz is innen... csak egy szavamba kerül.

-Kirúgatnál? Ezért? -döbbenten néztem szemeibe. -Rendben, tedd meg. Nem érdekel... -azzal elindultam az ajtó felé...

-Na azt már nem! -elé léptem, becsaptam az ajtót és be is zártam, majd a kulcsot a nadrágom zsebébe csúsztattam. -Ha kell, szerezd meg.

-Istenem... -sóhajtva túrtam hosszú, göndör hajamba. -Miért csinálod ezt? Ha?

-Egy, mert utálom, ha ignorálnak. Kettő, mert kellesz nekem.

-De nem leszek a tied!-makacsoltam meg magam.-Felőlem addig maradunk itt, ameddig akarod. De az tuti, hogy nem érek hozzád.

-Most még ezt mondod, de később... -egészen közel léptem hozzá és végigsimítottam arcélén-Milyen puha a bőröd, és milyen jó illatod van.

-Ne érj hozzám! -morcosan léptem hátrébb. -Elég ebből az ostobaságból! Engedj ki!

-Ennyire unszimpatikus vagyok? -álla alá nyúlva emeltem feljebb arcát, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Főleg ilyenkor. -mormogtam -Engedj ki! Nem akarok itt maradni!

-Pedig kénytelen leszel maradni. Vagy szerezd meg a kulcsot. Ígérem nem fogok ellenkezni... nagyon.

-Hát jó... -sóhajtva léptem az ablakhoz. -Jó nekem így is. Sőt, nem érdekel, csak ne érj hozzám.

-Komolyan ennyire ellene vagy egy kis kalandnak? Nem bántanálak, és senki nem tudná meg... feltéve, hogy nem sikítozol túl hangosan...

Innentől nem szóltam inkább hozzá. Csak vártam, hogy feladja, és kimenjen. Addig az ablakon át kémleltem a fákat. Eszembe jutott, hogy talán kimászok, de nem tudtam volna. Túl magasan volt minden...

-Talán némasági fogadalmat tettél? Nem harapok, nem kell félni. Csak szeretem megkapni, ami felkelti az érdeklődésemet...

Még mindig nem szóltam semmit. Nem érdekelt. Tényleg nem... Lassan az ablak kilincséhez nyúltam, és kinyitottam azt, majd kihajoltam rajta. Inkább a természet, mint ő.

-Miért nem mondasz semmit? Ennyi erővel egy kaktusszal is beszélgethetnék, annak is lenne kb. annyi reakciója, mint neked. Megmondtam, szerezd meg a kulcsot és szabadon távozhatsz innen. -közelebb léptem az ablakhoz.

Felsóhajtottam, majd az ablakpárkányra könyökölve kijjebb hajoltam.

-Ki ne ess itt nekem, kár lenne egy ilyen szép lányért. -mellé álltam és megfogtam a csípőjét, hogy biztosan ne pottyanjon ki.

-Yaaaaa! Megmondtam, hogy ne érj hozzám,nem? -mormogva pillantottam rá.-Vidd innen a kezed!

-Hagyjalak inkább kizuhanni? Csak tessék... -picit megbillentettem, hogy megijedjen, de még mindig szorosan tartottam, hiszen nem akartam, hogy tényleg baja legyen.

-Omo! Megőrültél?! -vinnyogva fordultam felé.-Úristen, te beteg vagy!

-Ne aggódj, nem hagytam volna, hogy kiess. -szorosan magamhoz öleltem, jobb kezemmel megtámasztottam fejét és megcsókoltam.

-Ne... Neee! -nyöszörögve kezdtem ütögetni. -Hagyj békén, nem megmondtam? Undorodom tőled!

Az ablaknak döntöttem hátát, a csuklóit lefogtam és tovább csókoltam.

Fejemet rángatva próbáltam szabadulni. Nem kaphat meg ilyen könnyen... Próbáltam minél nyálasabb, undorítóbb lenni, hátha békén hagy...

-Tényleg ennyire nem akarod magadtól csinálni? Akkor megoldhatjuk máshogy is, ha a szép szóra nem hallgatsz.

-Hagyjál máááár! -vinnyogtam. -Neked nincs jobb dolgod, mint engem cseszegetni?

-Sokkal egyszerűbb dolgod lenne, ha végre hagynád magad. Már rég kimehettél volna.

-Nem fekszem le veled! -fintorodtam el. -Nem lehetne másban megegyezni?

-Nem szoktam alkudozni. Vagy az, vagy itt maradunk még egy jó darabig.

-Akkor maradunk. -mosolyodtam el -Nekem így a legjobb.

-Hát jó, te akartad. -felkaptam a karjaimba, beleültettem az egyik székbe és mindkét kezét alaposan a karfához celluxoztam. -Még mindig nem akarod hagyni magad?

-Yaa! Ezt nem teheted! -toporzékoltam. -Most komolyan gondoltad ezt?

-Igen, és ha sokáig rázod a lábad, akkor azt is kiragasztom, van még vagy 10 tekercs a fiókomban. Légy jó kislány és nem lesz komolyabb bajod.

-10 tekercs? -néztem rá nagy szemekkel. -Te mással is ezt csinálod??

-Nem, csak szeretem, ha kéznél van, mikor a dokumentumokat kell összerögzíteni vagy borítékokat lezárni.

-Hát persze... -motyogva néztem fel rá.-Na jó, mit akarsz?

-Azt hiszem, ezzel teljes mértékben tisztába vagy. Téged. Nem kertelek, mert nincs értelme. Egyetlen alkalom és elfelejtjük az egészet.

-Jó, legyen... -felsóhajtottam, majd lehunytam szemeim.-Csak finoman...

-Helyes válasz. -lehajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam. Igyekeztem nem követelőző lenni vele most, hogy végre belement...

-De... nem engednél el? -motyogva húztam el a fejem. -Kérlek.

-Hogy tudj kapálózni? Vagy esetleg szeretnéd megkapni a kulcsot?

-Neeem... -sóhajtva néztem fel rá.-Kérlek. Megígértem, nem?

-Rendben, legyen. De egyetlen rossz lépés... -elvágtam a ragasztót, combjainál fogva felemeltem és átültettem a tárgyalóasztalra.

-Akkor mi lesz? -közben fenekét, combját kezdtem cirógatni, hogy ne legyen feltűnő a kulcs keresése.

-Tudok durvább eszközökhöz is folyamodni... de ahogy látom, nem is esik annyira nehezedre. -fülétől kezdve csókolgatni kezdtem, miközben blúza gombjaival babráltam.

-Ahh, Sunbaee... -próbáltam valami nyögést imitálni, amíg ki nem tapogattam a kulcsot. Aztán, mintha simogatnám, próbáltam kinyomkodni onnan.

-Hm, gyorsabban megtaláltad, mint gondoltam. De ilyen hamar nem vetünk véget a dolgoknak. -megfogtam mindkét kezét és hátra toltam, hogy azokon támaszkodjon, majd ismét nyakának bőrét kezdtem puszilgatni, szívogatni.

-Ne már... -nyöszörögve hunytam le szemeim. -De azt mondtad, ha megtalálom, elengedsz!

-Azt nem mondtam, hogy könnyen meg is kaphatod. -letoltam vállairól a textilt és úgy csókolgattam körbe mindenhol, minden egyes apró négyzetmilliméterét.

-Neee, ez nem ér! -mormogva próbáltam elhúzódni. -Megvolt. Most engedj el!

-Hogy pontosak legyünk, azt mondtam, hogy ha megszerzed, akkor mehetsz; nem pedig azt, hogy ha megtalálod. Nagy különbség, ami mindig a részletekben rejlik. Nos, hajrá! -mohón tapadtam ajkaira.

Kezeimmel tökéletes hajába túrtam, és úgy próbáltam leszedni magamról. Esküszöm, egyszer megőrülök tőle... Közben egyik lábammal övéi közé férkőztem, és férfiasságát kezdtem rugdosni, hátha békén hagy.

-Nono! Ne vadulj, Cicus! Mi lenne, ha az eszed helyett a testedre hallgatnál, ugyanis az egyáltalán nem tiltakozik. -kacsintottam rá, majd visszatértem nyakára.

-Aish, annyira utállak! -nyökögve öleltem át. -Ahh, ez faj ám! -sikkantottam halkan.

-Egy felettes nem is azért van, hogy szeresd. -egyik kezem lecsúsztattam combjára és végigsimítottam rajta kívülről befelé haladva.

-Legalább csókolj meg! -mormogva feküdtem el rendesen. -Ha már megadtam magam, elégíts ki rendesen.

-Ezer örömmel. -megcsókoltam és közben a kezemet egyre beljebb juttattam szoknyája alatt, majd mutatóujjamat végighúztam nedvességén.

-Seunghyun-sshi! -nyusszantam fel. -Ne, ott ne... Kérlek...

-Mégis hogy elégítselek ki, ha oda nem nyúlhatok...? Nem vagy egy kicsit ellentmondásos?

-Jól van na. Szégyenlős vagyok... -morogtam -Főleg egy idegen előtt.

-Idegen? Azért annyira talán mégse. -picit erősebben kezdtem dörzsölgetni odalent.

-Ah, ez aaaaaz..-sikkantottam halkan, és picit megmozgattam a csípőm.

-Az állítólagos barátod is így csinálja? Vagy én jobb vagyok? Valld csak be! -félretoltam bugyiját és ujjaim közé vettem csiklóját.

-Sokkal jobb vagy! -nyögve emeltem még jobban csípőm. -Megőrjítesz!

-Akkor nemrég miért tiltakoztál annyira? -mutatóujjam belé vezettem és lassan mozgatni kezdtem. -Hm, egész szépen alakul... -vigyorogva csókoltam meg nyakát.

-Mert... mert... -nyökögve túrtam a hajamba. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz.

-Látod, már az elején hallgatnod kellett volna rám. -még egy ujjamat csatlakoztattam az előzőhöz.

-Auhh, auhh! -mormoga vágtam magam nagyobb terpeszbe. -Finoman...

-Ennél finomabban? Pedig még csak a kezemet használom. Mi lesz, ha mást is bevetek?

-Már elég rég csináltam... -sóhajtva pillantottam rá -Csókolj meg!

-Mi van, a pasidtól nem kapsz elég szeretetet? Akkor itt az ideje, hogy lecseréld, mert ahogy érzem, te nagyon ki vagy éhezve. -ismét megcsókoltam, miközben ollózni kezdtem benne.

-Nekem mondod? -szuszogva karoltam át nyakát. -Már vagy két hónapja nem történt semmi.

-Akkor épp itt az ideje, hogy valaki végre rendesen... Bár lehet, hogy egy kis segítségre nekem is szükségem lesz előtte...

-Ahogy akarod. -szusszanva ültem fel -Mit szeretnél?

-Ha azt szeretnéd, hogy szép pillanataid legyenek, akkor tedd a dolgod... -pillantottam le párszor, hogy értse a célzást.

-Ahj! Legyen... -sóhajtva markoltam rá neki nadrágon keresztül.

Mielőtt jobban belelendülhetett volna, levettem őt az asztalról. Leültem az egyik székre és közelebb húztam magamhoz...

-Nem foglak leszopni. Nem veszem a számba. -ráztam a fejem. -Ugye nem is gondoltál rá?

-Nem kell, csak hozd használható állapotba. A módszert rád bízom. Én mindössze kényelembe helyeztem magam...

-Értettem. -vigyorogva ültem az ölébe. Először nem tudtam mit tegyek. Aztán amikor már kicsit ciki volt a helyzet, megcsókoltam. Lecsúsztattam a kezem, és benyúltam nadrágjába...

Felmordultam egy kicsit, mikor megérintett... Kíváncsian vártam, hogyan fogja folytatni...

-Mi van, ha nem fog tetszeni? -suttogva néztem szemeibe. Aztán eszembe jutott a kulcs, így nehezen, de zsebébe nyúltam, és megpróbáltam kiszenvedni a kulcsot.

-Ch... Már megint rosszalkodsz? Akkor kénytelen leszek durvább módszerekhez folyamodni, remélem ezzel tisztában vagy. -kiszedtem kezét a zsebemből és a "helyére" tettem.

-Aish! De nem akarlak izgatni. -mormogtam.

-Akkor te sem leszel kielégítve... pedig szeretnéd, nem?

-Ahh, miért csinálod ezt? -hisztisen markoltam erősen farkát, mire felszisszent.

-Ha így folytatod, akkor könnyedén meglesz, amit szeretnél.

-Kimehetek? -vigyorodtam el. -Mert azt szeretném.

-Az nincs az opciók között, bocsi. -megfogtam csípőjét, átvittem az asztalhoz, felfektettem rá és belé hatoltam. -Akkor majd segítek én magamon.

-Yaaaa, megbolondultál?! -hangosan morogva pillantottam rá. -Ez fájt!

-Mondtam, hogy vigyázz, mit csinálsz. -lassan mozogni kezdtem benne.

-Ölelj át! -nyöszörögve markoltam az asztal szélébe.-Kérlek!

-Helyes beszéd. -átkaroltam derekát és feljebb húztam, hogy számmal elérhessem melleit.

-Ha már így van, dugj szét! -morogva simítottam végig fején, nyakán, hátán.

Fokozatosan kapcsoltam egyre nagyobb sebességre... kebleit nyalogattam, szívogattam.

-Ez az édes... -vigyorogva kezdtem én is picit mozogni. -El fogok élvezni. Ha így folytatod, nagyon hamar.

-Az volt a cél, nem? -egyre mélyebbre löktem, többször is érintve legérzékenyebb pontját.

-Úhristehhnn! -sikongatva mozgattam én is csípőm, hogy hamarabb élvezzek.

-Nyugi, Cica! Még a végén eltörsz! -lefogtam a csípőjét és megcsókoltam.

-Te csak ne félts engem! -nyökögve hunytam le szemeim. -Inkább dugj!

-Kérned sem kell. -a lehető leggyorsabbra váltottam. Belemarkoltam fenekébe és masszírozni kezdtem.

Elégedetten szuszogtam tovább. Istenem, ahhoz képest, hogy a főnököm, egész jó vele. Sőt, túl jó. Már régóta nem csináltam senkivel...

-Ugye, hogy nem is olyan szörnyű? Kár volt tiltakoznod, akkor nem úgy kellett volna kezdenünk, ahogy.

-Jó, de az milyen lett volna már? -kuncogva nyögtem fel, ahogy egyik ujját megéreztem fenekemben...

-Nocsak, itt is járt már a barátod? Vagy én vagyok az első?

-Yaaaa, ki mondta, hogy belenyúlhatsz?? -néztem rá nagy szemekkel. -Ha? Szedd ki!

-Ennyire csak nem zavar... -egy másikat ujjamat csatlakoztattam az előzőhöz.

-Még jó, hogy zavar! -morogva túrtam hajamba. -Meg fáj.

-Hát jó, akkor most kihagyjuk. De egyszer te fogsz hozzám jönni könyörögve, hogy akarod.

-Úgy gondolod? -nevettem fel. -Miért akarnám ezt?

-Kezdetben ezt sem akartad... -löktem rajta ismét egyet -De most nézz magadra, alig bírod visszafojtani a nyögéseidet.

-De ez más... -nyögtem fel hangosan, ahogy újra mozogni kezdett. Bár igaza volt... -De... csak ez az egy alkalom?

-Hiszen ebbe az egybe is alig akartál belemenni... de ha szeretnél többet is, tudod, hogy hol találsz.

-Este...-próbáltam magamból kipréselni egy normális kérdést -N-nem mehetnék át?

-A pasid nem fog gyanakodni? Ezt nem tudná meg, de ha este eljössz otthonról, az feltűnő lehet.

-Majd kitalálok valamit. -suttogva húztam őt magamhoz, hogy át tudjam ölelni.

-Ez esetben... -szorosan magamhoz öleltem és meg sem álltunk a csúcsig. -Ehz az! Jó vhagy, Cica! 

-Te meg fantasztikus! -szuszogva simogattam hátát. -Kösz, hogy itt tartottál. -vigyorodtam el.

-Nem volt egyszerű... de megoldottam és... mindketten jól jártunk vele... Nem gondolod? -egyre inkább nehezemre esett a beszéd, mert alig pár pillanat választott el attól, hogy elérjem a gyönyört.

Megkönnyítettem annyival a dolgát, hogy elkezdtem én is gyorsabban lökni a csípőm... aminek következményeként hatalmasat élveztünk.

Nagyokat szusszanva borultam mellkasára. Még egy picit benne maradtam, majd lassan kihúzódtam belőle... -Jó voltál, Cicus. -előszedtem a kulcsot és az asztalra tettem.

-Az eldobált ruhadarabokat is visszakapom? -mosolyogva néztem fel rá.

-Ha nagyon szeretnéd. -megigazítottam az öltözékem, majd összeszedtem az övét is és odaadtam neki.

-Köszönöm. -szuszogva feküdtem tovább az asztalon. Nem volt túl sok erőm felkelni.

-Hamarosan szükségem lenne az asztalra, és addig még le is kell takarítani... Ha volnál szíves egy picit haladni.

-Viseld el a lassúságom, ha már így felcsináltál. -öltöttem rá a nyelvem.

-5 perc, aztán nyomás. Később beszélünk. -leültem az íróasztalomhoz és még egyszer utoljára tanulmányozni kezdtem az adatokat.

-Mikor? -mosolyogva nyomtam ajkára még egy csókot. -Amúgy... nem lesz ciki így kimenni?

-Rengeteg a beadandó, a munka. Mindenki el van veszve a gépében és a papírjaiban. Senkinek sem fog feltűnni, ha nem viselkedsz furán. Menj el a mosdóba, mosd meg az arcod és semmi nyoma sem lesz az egésznek.

-Nem mintha érdekelne, igaz? -sóhajtva kezdtem öltözködni. -Na mindegy. Este inkább nem megyek.

-Miért ne érdekelne? Én sem szeretném, ha napvilágra kerülne ez a kis affér.

-Mit tennél, ha elmesélném másoknak? -kuncogva kaptam fel a kulcsot, majd elindultam az ajtó felé.

Felpattantam a székből, mögé léptem és szembe fordítottam magammal. -Ne akard tudni. -néztem mélyen szemeibe.

-Hááát... pedig lehet elújságolom pár csajszinak... -vigyorogva néztem rá vissza. -Talán nem tetszene?

-Nem kifejezetten. Ha megtudom, hogy elmondtad bárkinek is, akkor megbüntetlek, ami akár az állásod elvesztése is lehet.

-Úgysem szeretek itt dolgozni. -mosolyogva néztem fel rá. -De ha nem épp az állásom, akkor mi lenne? Nem félek tőled Sunbae. Nem tudnál nekem ártani.

-Miből gondolod, hogy nem? Bárkit bármikor könnyedén tönkretehetek, akár téged is.

-Mindenki tudja, hogy hajtottál rám. Most megkaptál. Miért ne tudhatnák? -néztem rá kérdőn.

-Mert akkor egyből azt hinnék, hogy így akarsz feljebb jutni a ranglétrán. Érted teszem, nem magamért. Szóval legyél jó kislány és tartsd a szád.

-Yaaa, képes voltál mindenki előtt falhoz vágni, mert nem akartam akkor lefeküdni veled. Akkor most miért én lennek a rossz?!

-Ezért mondom. Hagy higgyék azt, hogy én vagyok a rossz és te a jó. De ha mégsem akarod, akkor mond csak el és holnaptól be se gyere.

-Hát jó...-sóhajtva nyújtóztam fel még egy utolsó csókért. -Akkor mikor jöhetek legközelebb?

-Ha megint problémád lesz a szerződéssel. -adtam neki egy csókot, majd visszaültem a gépem elé.

-Akar még ma? -vigyorogva pillantottam vissza rá.

-Akár még ma.-rá mosolyogtam és ismét elmerültem a papírjaim között.