For the first time (Kevin +18 OS)

Kevin

A szokásos helyemen ácsorogtam, várva az újabb kliensemre. Apró fekete bőrszoknya, rövid piros felső és egy szintén piros magassarkú... Már épp elindultam volna, mikor megláttam egy jóképű fiatal fiúcskát az utca túloldalán sétálni. Odamentem hozzá és megszólítottam. -Helló, szöszi!

-Uhhh... -megdöbbenve néztem végig az eszméletlenül szexi lányon. -Segíthetek valamiben?

-Mondd csak, miért sétálgatsz erre... egyedül... ilyen szomorkás hangulatban?

Sarang

-Szomorkás? -néztem rá értetlenül. -Nem, én nem... Szerintem félre értjük egymást.

-De, látom rajtad... olyan magányosnak tűnsz. Elkísérjelek?

Tétován álldogáltam a lány előtt. Még sosem voltam senkivel...ő meg ráadásul dögös és tapasztalt is. Mit veszíthetek vele...? -Gyere! -mosolyodtam el.

-Hova megyünk, szöszi? -olyan volt az arca, mint egy angyalnak. Aranysárga tincsei itt-ott belelógtak arcába.

-Hozzám. -közben nyújtottam neki kezem, hogy karoljon belém. -Miért?

-Csak kérdeztem... Mond csak, mi a neved?

-Kevin. -motyogva pillantottam rá. -Kevin Woo. És téged?

-Hívj csak Sarangnak... Olyan édes vagy, mikor zavarban vagy.

-Ohmm... köszi. -motyogva fordultam újra előre. -Te meg nagyon csinos vagy.

-Köszönöm. Sokan mondták már, de ilyen cuki fiúcska még egyszer sem. Hány éves is vagy?

-22... -motyogva néztem az utat. -És te? Tudom, hogy nőktől nem lehet ilyet kérdezni, de érdekelne...

-Az maradjon az én titkom. Annyit mondok, hogy picit idősebb, mint te.

-Hát jó... -sóhajtva pillantottam rá. -Gyönyörű vagy. Bár ez a ruha nem a legjobb...

-Köszönöm. De miért, talán nem tetszik?

-Nem túl előnyös a felső. Lenyomja azokat a szép melleidet. -mosolyodtam el.

-Hamarosan úgyis felső nélkül látod majd őket, ennyit már csak kibírsz, nem?

-Jó, persze. -elég fura lány. Pedig csak dicsérni próbáltam. De úgy latszik, ez sem sikerült...

-Mi a baj? Talán rosszat mondtam? -behúztam az egyik kapualjba, a falnak löktem és egészen közel simultam hozzá.

-Omo! -kikerekedett szemekkel figyeltem őt. -Nem, dehogy. Miből gondolod?

-Sok pasival voltam már, ismerem minden rezdülésüket. -megsimítottam arcát.

-Ahh, értem. Nincs gond, nyugi. -motyogva fogtam meg kezét, ami arcomat simogatta.

-Messze vagyunk még a lakásodtól? Mégsem itt kéne... vagy szereted az extrém helyzeteket? Nekem mindegy.

-Van egy kis probléma... -félénken néztem szemeibe.-Én még... sosem csináltam.-nyögtem ki végül.

-De édes! Te még szűz vagy... -adtam egy apró csókot szájára- Annál jobb nekem, majd én segítek, átadom a tapasztalataim egy részét.

-De... ugye te... nincs semmi nemi problémád, ugye? -jó, rohadt ciki volt, de most egy örömlánnyal ki tudja, mi lehet...

-Nem kell aggódnod, mindig védekezünk és rendszeresen kivizsgáltatom magam. 100%-ig rendben vagyok. -adtam neki egy újabb csókocskát.

-Huh, ez ciki volt. -morogtam magamnak, majd újra ránéztem. -Már nem hosszú az út. Nem mennénk mégis csak hozzám?

-Felőlem mehetünk. -belekaroltam és kihúztam a kapualjból.

-Nem gond, ha rád adom a zakóm? -mások vajon mit gondolhattak rólam, hogy egy ilyen lánnyal mászkálok? Kissé frusztrált, így kérdés nélkül ráadtam.

-Oh, talán szégyenled? Persze, ki ne tenné, ha egy prostival mutatkozik... megértem…

-Ne haragudj. Csak sokan ismernek, és fontos a munkám. -sóhajtva karoltam át derekát. -Ugyan! A szépségedre figyel mindenki, nem a ruhádra.

-Miért vagy ilyen édes velem? Csak egy egyszeri kaland leszek számodra, aki bevezet a felnőttek perverz világába.

-Honnan tudod, hogy nem lesz folytatás? -vigyorodtam el.- Még bármi lehet...

-Talán törzsvendég szeretnél nálam lenni?

-Hát... nem tudom. -vakartam zavartan a tarkóm.

-Ugye tudod, hogy semmi sincs ingyen...?

-Ennyire hülyének nézek ki? -vontam fel egyik szemöldököm.

-Nem, sőt. Kifejezetten okosnak. De ezt mindenkinek elmondom, nem kivételezek.

-Nem is vártam. -motyogtam.- Mennyi is lesz?

-Azt majd meglátjuk. Általában 8 rugó az alapdíj.

-Ez még nem is olyan rossz. -mosolyodtam el.- Még valami, amit tudom kéne?

-Majd a helyzettől függ...

-Ennyi? Hát ez nem valami nagy dolog... -gondolkodtam el.

-Szeretek rögtönözni, nincs konkrét kidolgozott menetrend.

-Mióta csinálod amúgy? -kíváncsian pillantottam rá.

-Nagyjából 7 éve. Elég tapasztaltnak vagyok mondható.

-Hát az biztos .-bólintottam elismerően.

-Ha nem titok, akkor mivel foglalkozol, mi a munkád?

-Pár nagyobb cég igazgatója vagyok. Miért?

-Pár? -néztem rá meglepetten- Mégis mennyi?

-4-5. -vontam vállat. -Lehet, hogy több.

-Minek annyi? Sokat kell ingáznod és alig van mellette szabadidőd.

-Ugyan. Hidd el, meg tudom oldani.-vigyorogtam büszkén.

-22 évesen hogy lehet ennyi? Talán valami örökös vagy... vagy csak szimplán munkamániás?

-Örökös... -kuncogtam.- Ugyan! Munkamániásnak nézek ki?

-Hát, nem is tudom... inkább egy ártatlan angyalkának nézel ki... ami részben igaz is. Bár nem egészen értem, hogyan lehetsz még szűz...

-Hát... Már lett volna sok alkalom, de nem bírtam azt a sok nyávogós picsát. Nekem egy igazi, érett nő kell.

-Mert ő be tud téged vezetni a rejtelmekbe? Vagy más motivációid is vannak?

-Úgy, ahogy mondod. -mosolyodtam el.- Azt szeretném, hogy a partnerem tapasztalt legyen, ha már én nem.

-Akkor megtaláltad a megfelelő személyt. Csak aztán nehogy megfutamodj!

-Nem szoktam. Főleg, hogy ilyen gyönyörű vagy, biztos nem fogok. -elégedetten simítottam végig fenekén.

Megfogtam a kezét és visszahúztam a derekamra. -Ne siess, kis tigris! Várd meg, míg felérünk a lakásodba.

-Én várok. -elégedett voltam magammal. Kivételesen igen. Egy tökéletes kurvával sétálgatok, akivel pár perc múlva már az ágyamban fogunk fetrengeni... tökéletes. -Menj csak! -mosolyogva nyomtam meg egy távirányító gombját, amitől kinyílt az előttünk levő óriási vasból készült kapu.

-Hm, szép kis ház. -nem is olyan kicsi. Rendezett kert, modern külső... igazi kacsa lábon forgó palota. -Egyedül laksz ebben a hatalmas házban?

-Igen. -pillantottam rá.- Tetszik?

-Nagyon, de...fura, hogy 22 évesen ilyen gazdag vagy...

-Tudom. És mindenki ezt hajtogatja.- sóhajtva fogtam meg kezét, és halkan odasúgtam neki, hogy kövessen. -De apám meghalt, így én örököltem mindent.

-Szóval mégis örökös vagy... pedig nemrég azt mondtad, hogy nem. Na mindegy... Azta! -belülről sem kellett csalódnom, ugyanolyan remekül nézett ki az épület.

-Félre értettel. Vagy csak nem figyeltél rám. -vontam vállat.- Tetszik? Épp el akarom adni.

-Eladni? Mégis miért? Nem elég nagy, vagy csak meguntad?

-Nem. Pont az, hogy túl nagy. A fél hazát nem is használom. -húztam el a szám.- De megnézed? Körbevezesselek?

-Örülnék neki.

-Na gyere. -a lifthez vezettem, és úgy vittem körben a házban.

-Még lift is van? -néztem rá meglepetten- Mi nincs ebben a palotában?

-Hát ez jó kérdés... -nevetve löktem be finoman az egyik szobába. -Ez megfelel?

-Ennyire szeretnéd már? Nyugi,szöszi! Vagy talán sietsz valahova?- mosolyogva sétáltam körbe a szobában, majd az egyik székre dobtam a táskámat.

-Hát, ha szeretnél, felőlem meg órákig válogathatunk a szobákból. -vontam vállat.

-Szóval tényleg türelmetlen vagy. -megfogtam a kezét, közelebb húztam és lenyomtam az egyik fotelbe, majd az ölébe ültem.

-Nem vagyok. Csak most... mit akarnál meg csinálni? -néztem rá értetlenül.

-Ssst! Ne beszélj feleslegesen. -súgtam fülébe és finoman megharaptam azt.

-Omo, már érzem, hogy jó lesz. -vigyorodtam el. Közben fenekét, derekát kezdtem simogatni.

-Hiszen azért vagyok itt, hogy neked jó legyen. -apró puszikkal leptem el nyakát.

-És neked? Jó lesz? -mosolyogva túrtam hosszú, sötét hajába.

-Majd úgy csinálom, hogy az legyen. Nem kell féltened, tudom, hogy mit és hogyan kell tenni. -visszatértem nyakára, miközben elkezdtem letolni róla zakóját.

-Hát jó. -inkább ráhagytam a dolgot. Ő tuti, hogy jobban ért hozzá.

Miután sikerült végleg lehámoznom róla a zakót, egyből áttértem ingének gombjaira. Lassan, egyesével bújtattam ki őket a helyükről, mialatt a puszikkal is egyre lejjebb haladtam nyaka és mellkasa mentén.

-Oh bébi! Rohadt jól csinálod. -vigyorogva hunytam le szemeim.

-Psszt! -adtam egy puszit szájára. Megnyaltam alsó ajkát, hogy beljebb juthassak.

Smárolásban azért jó voltam, úgyhogy az nem okozott gondot. Lágyan tarkójára fogtam, s úgy engedtem neki bejutást.

-Látom, azért nem vagy teljesen tapasztalatlan. -toltam egy perce arrébb, majd ismét ajkaira tapadtam. Nyelvemmel az övét kezdtem simogatni, ingerelni.

-Ebben kifejezetten jó vagyok. -önelégülten markoltam meg fenekét. -De te aztán... jobb vagy, mint gondoltam.

-Gyakorlat teszi a mestert. -mosolyogva csúsztattam le válláról az inget.

-Az biztos. -alsó ajkamat beharapva vártam, hogy most mit tesz.

-Hmm, nem is gondoltam volna, hogy ilyen felsőtest rejtőzik a vastag ruházat alatt. -számat megnyalva néztem végig rajta.

-Ugye, ugye? -vigyorodtam el.- Tetszik, mi?

-Nem rossz... -jobb kezemet lecsúsztattam- Itt is alakulnak a dolgok. Helyes.

-Kérek még csókot. -vigyorogva cirógattam tarkóját.

-Te most a diákom vagy, én pedig a tanárod. A mai óra gyakorlati biológia. Az óra végén jegyet fogsz tőlem kapni. Jobb ha vigyázol, mert nem szeretek korrepetálni. Értve vagyok? -adtam egy apró puszit szájára.

-Igen, igen. -bólogatva néztem le rá. -Most mi lesz?

-Először jöjjön egy kis anatómia ismétlés, hogy könnyebben menjen a gyakorlat. -megfogtam jobb kezét és a mellemre tettem.

Ajkaimat rágcsálva kezdtem mellet dögönyözni. Bár eléggé zavart a felső, így kénytelen voltam kibujtatni belőle...

-Csak így tovább. -halkan sóhajtozva karoltam át mindkét kezemmel nyakát.

-Értettem. -kuncogva hajoltam rá egyik mellére, és finoman nyalni, szopni kezdtem.

-Ah~! Finoman! Ott érzékenyebb vagyok. -ficánkoltam ölében.

-Nyugi! -nevetve csókoltam meg. -De legalább jól csinálom?

-Remekül, megbukni már biztosan nem fogsz.

-Ennek örülök. -vigyorogva hajoltam vissza melleire. Közben fenekét cirógattam.

Kicsatoltam övét, a nadrág gombját kibújtattam, a cipzárt óvatosan lehúztam és benyúltam, majd rámarkoltam férfiasságára.

-Oh bébi... -nyögtem fel.- Nem azt mondtad, hogy hagysz érvényesülni?

-Hagylak is, de nekem is kijár a szórakozás... vagy nem?

-Persze, persze. -mosolyodtam el, majd hátra dőltem, s lehunytam szemeim. Hadd csinálja csak.

Lassan elkezdtem mozgatni a kezemet fel és le... olyan édesen nyöszörgött, hogy kénytelen voltam ismét megcsókolni puha ajkait.

-Hát ez marha jó... -nyökögve túrtam a hajába, ha már ott volt előttem.-Ez az bébi!

-Helyes válasz. Jöhet a következő feladat. -elengedtem őt, kimásztam az öléből... előrébb húztam a fotelben és letérdeltem elé...

-Omo, komolyan gondoltad? -nagy szemekkel néztem le rá.

-Miért ne? -közelebb hajoltam hozzá és apró csókot leheltem végére, majd végignyaltam hosszán.

-Ez az bébi! -vágyakozva néztem le rá.-Csináld csak...!

-Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól fogsz reagálni... -lassan számba vezettem merevedését.

-Miért? -szuszogva néztem le. Már a látvány felizgatott, nemhogy meg az érzés...

Nem válaszoltam, csak folytattam, amit elkezdtem, de egy picivel gyorsabban.

-Ohh beéihh... -morogva túrtam újra hajába, és finoman mozgatni kezdtem fejet.

Tovább gyorsítottam, de mikor már majdnem elélvezett, hirtelen elrántottam a fejem...

-Yaaaa!! Ezt most miért? -morogva néztem le rá. -Ez nem ér!

-Egyetlen férfinak se hagyom, hogy a számba élvezzen, ez alól te sem lehetsz kivétel. Plusz, most én vagyok a tanár, azt teszek, amit akarok. De ne aggódj, nem foglak sokáig szenvedni hagyni.

-Remélem is. -fészkelődtem tovább. -Következő lépés?

-Önálló munka. Rajta nagyfiú, vesd be magad! -megálltam előtte és vártam, hogy mit fog csinálni...

-Hát legyen. -mosolyodtam el. Lassan ölembe húztam, és ajkait falva benyúltam apró szoknyája alá, és tangáját félretolva izgatni kezdtem.

-Uhh~! -nyögtem fel hangosan, miközben megkapaszkodtam vállaiban, nehogy leessek.

-Tetszik? -vigyorogva nyomtam fel neki 2 ujjam.

-Ih-ihgen! -nyöszörögve mozgattam kissé csípőmet.

-Ahh, ez rohadt szexis. -vigyorogva kezdtem jobban izgatni.

-Jesszus! -belekarmoltam vállába- Miért vagy ilyen jó~?

-Az lennék? -kuncogva nyomtam fel neki meg egy ujjam.- Jó tanítvány vagyok?

-Cso-csodás! -egyre hangosabb sóhajtoztam és nyögtem fülébe, miközben megpróbáltam egyik kezem le csúsztatni...

-Tényleg? -mosolyodtam el.- Most már mást is felnyomhatok? -ezek után meg szép, hogy megnőtt az önbizalmam.

-Csak ha megbizonyosodtam róla, hogy készen áll…

-És ezt hogy akarod? -kíváncsian pillantottam rá, miközben kihúztam belőle ujjaim.

-Egyszerűen. -egyik kezemmel végigsimítottam férfiasságán. -Hm, azt hiszem, még egy szinttel feljebb léphetünk.

-Na gyere bébi. -segítettem neki felállni, és péniszem föle helyezkedni, hogy könnyebb legyen neki.

-Biztos, hogy egyből ilyen formában szeretnéd? Elvégre is, neked ez az első...

-Így szeretném. -bólogattam.

-Akkor legyen. -ismét megfogtam férfiasságát és óvatosan magamba vezettem. -Az előbb nem tűnt ekkorának...

-Azért jó? -motyogva fogtam meg csípőjét. Nem akartam, hogy pont akkor legyen gond.

-Igen, remek. -lassan elkezdtem mozogni.

-De meg mennyire... -elégedetten kezdtem picit én is dobálni csípőm, hogy mélyebbre jussak benne.

-Biztos, hogy ez az első? Nagyon érted a dolgod.

-Pornó filmekből nem nehéz rájönni pár dologra... -mosolyogva adtam egy csókot neki.

-Így... érthető... -csókoltam őt vissza, megharapva alsó ajkát egy picit.

-Kérek még. -fogtam meg tarkóját. Imádtam, ahogy csókolt.

Ismét megcsókoltam, mohón faltam ajkait, miközben egyre gyorsabban hajtottam magunkat a gyönyör felé.

Néha nagyokat morrantam ajkai közé. Ahhoz képest,hogy ez az első nagyon jónak éreztem magam. Erősen megmarkoltam fenekét, és úgy segítettem tovább.

-Gyerünk, adj bele apait-anyait, ha ötöst szeretnél! -biztattam. Bár már közel jártam a véghez, de ő még túl tapasztalatlan ahhoz, hogy ezt érezze vagy észrevegye.

Úgy tettem, ahogy mondta. Egyre többször, és egyre erősebben löktem fel csípőm.

-Ez... az!! -nyögtem fel hangosan, hiszen már alig volt hátra pár perc...

Meg egy darabig csináltam, de aztán már megremegtem én is. Nem bírtam tovább tartani magam. A várt pillanatban végre teleélveztem őt.

Nagyokat szuszogva hajtottam fejem a vállára és próbáltam rendezni légzésem...

-Köszönöm... -suttogva simogattam haját.

-Igazán nincs mit, ez a dolgom. -adtam egy puszit arcára.

-Kár. Pedig igazán megismernélek közelebbről is. -mosolyodtam el.

Lassan lemásztam róla és megigazítottam a ruhámat. -Ha kellek, tudod, hogy hol találsz. -kacsintottam rá, felkaptam a táskám és elindultam kifelé.

-És a pénz? -néztem Kérdőn utána.

-Ez volt az elsőd, ezért nem kérek semmit. Vedd úgy, hogy ajándék. -dobtam felé egy puszit és kinyitottam az ajtót.

Nem hagyott nyugodni a dolog, így újra felkerestem két Hét után. Kifizettem neki azt az alkalmat, aztán újra felvittem magamhoz... és a végén törzsvendéggé váltam. Azóta sem bánom, hogy vele volt az első.

Make Love (T.O.P. +18 OS)

"Cicus"

Amióta a céghez került, azóta fantáziálok az új lányról. Gyönyörű haj, hatalmas szemek, formás test...egyszerűen tökéletes. De akárhogy is próbálkozok, sehogy sem sikerül megkaparintanom őt. Kezd elfogyni a türelmem...

-Sunbae...Ne haragudj, de segítenél egy kicsit? -kopogtattam egyik nap az irodája ajtaján. Kénytelen voltam őt kérlelni, mert más nem segített.

Tabi/T.O.P.

-Gyere csak be! -mondtam az asztalomnál ülve.- Miről lenne szó?

-Hááát... nagy esély van rá, hogy elrontottam ezt a szerződést...-motyogva lépkedtem be hozzá. -Kijavítanád?

-Mutasd csak. -gyorsan átfutottam a papírköteget és aláhúzogattam a hibás részeket. -Nézd, itt elszámoltad a végösszeget... itt pedig nem jók az adatok. Ha ezeket korrigálod, máris jó lesz. -adtam neki vissza a dokumentumot.

-Köszönöm. -mosolyogva hajoltam meg előtte. -Ha újra megcsináltam...átnéznéd azért megint?

-Persze,de... -felálltam a székemből elindultam felé- Előtte nem szeretnél egy kicsit lazítani? -rátámaszkodtam a karfára és egészen közel hajoltam hozzá.

-Nem. -félénken megráztam a fejem. -Még sok a dolgom, és estére végezni szeretnék.

-Miért, talán lesz este valami? Vár otthon a pasid vagy mi?

-Igen...-bólintottam aprót, majd finoman arrébb löktem, és felálltam. -Köszönöm még egyszer a segítséget.

-Mondtam, hogy elmehetsz? -visszalöktem a székbe -Nem rémlik...

-Yaaaa, hagyd ezt abba!! -néztem rá értetlenül. -Ez most mire jó?

-Miért játszod folyamatosan a megkaphatatlant? Hm? Tudod, mennyire idegesítő?!

-Nem értem miről beszélsz. -ráztam meg a fejem -Van barátom. Boldog vagyok. Nincs szükségem szeretőre!

-Honnan tudod? Sok újat tudnék neked mutatni... és, amiről nem tud, az nem fáj.

-De én szeretem. Nem fogok miattad, meg a hülyeségeid miatt félre lépni. -dühösen álltam fel újra. -Hagyj békén!

-Ugye tudod, hogy amilyen könnyen ehhez a céghez kerültél, olyan gyorsan távozhatsz is innen... csak egy szavamba kerül.

-Kirúgatnál? Ezért? -döbbenten néztem szemeibe. -Rendben, tedd meg. Nem érdekel... -azzal elindultam az ajtó felé...

-Na azt már nem! -elé léptem, becsaptam az ajtót és be is zártam, majd a kulcsot a nadrágom zsebébe csúsztattam. -Ha kell, szerezd meg.

-Istenem... -sóhajtva túrtam hosszú, göndör hajamba. -Miért csinálod ezt? Ha?

-Egy, mert utálom, ha ignorálnak. Kettő, mert kellesz nekem.

-De nem leszek a tied!-makacsoltam meg magam.-Felőlem addig maradunk itt, ameddig akarod. De az tuti, hogy nem érek hozzád.

-Most még ezt mondod, de később... -egészen közel léptem hozzá és végigsimítottam arcélén-Milyen puha a bőröd, és milyen jó illatod van.

-Ne érj hozzám! -morcosan léptem hátrébb. -Elég ebből az ostobaságból! Engedj ki!

-Ennyire unszimpatikus vagyok? -álla alá nyúlva emeltem feljebb arcát, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Főleg ilyenkor. -mormogtam -Engedj ki! Nem akarok itt maradni!

-Pedig kénytelen leszel maradni. Vagy szerezd meg a kulcsot. Ígérem nem fogok ellenkezni... nagyon.

-Hát jó... -sóhajtva léptem az ablakhoz. -Jó nekem így is. Sőt, nem érdekel, csak ne érj hozzám.

-Komolyan ennyire ellene vagy egy kis kalandnak? Nem bántanálak, és senki nem tudná meg... feltéve, hogy nem sikítozol túl hangosan...

Innentől nem szóltam inkább hozzá. Csak vártam, hogy feladja, és kimenjen. Addig az ablakon át kémleltem a fákat. Eszembe jutott, hogy talán kimászok, de nem tudtam volna. Túl magasan volt minden...

-Talán némasági fogadalmat tettél? Nem harapok, nem kell félni. Csak szeretem megkapni, ami felkelti az érdeklődésemet...

Még mindig nem szóltam semmit. Nem érdekelt. Tényleg nem... Lassan az ablak kilincséhez nyúltam, és kinyitottam azt, majd kihajoltam rajta. Inkább a természet, mint ő.

-Miért nem mondasz semmit? Ennyi erővel egy kaktusszal is beszélgethetnék, annak is lenne kb. annyi reakciója, mint neked. Megmondtam, szerezd meg a kulcsot és szabadon távozhatsz innen. -közelebb léptem az ablakhoz.

Felsóhajtottam, majd az ablakpárkányra könyökölve kijjebb hajoltam.

-Ki ne ess itt nekem, kár lenne egy ilyen szép lányért. -mellé álltam és megfogtam a csípőjét, hogy biztosan ne pottyanjon ki.

-Yaaaaa! Megmondtam, hogy ne érj hozzám,nem? -mormogva pillantottam rá.-Vidd innen a kezed!

-Hagyjalak inkább kizuhanni? Csak tessék... -picit megbillentettem, hogy megijedjen, de még mindig szorosan tartottam, hiszen nem akartam, hogy tényleg baja legyen.

-Omo! Megőrültél?! -vinnyogva fordultam felé.-Úristen, te beteg vagy!

-Ne aggódj, nem hagytam volna, hogy kiess. -szorosan magamhoz öleltem, jobb kezemmel megtámasztottam fejét és megcsókoltam.

-Ne... Neee! -nyöszörögve kezdtem ütögetni. -Hagyj békén, nem megmondtam? Undorodom tőled!

Az ablaknak döntöttem hátát, a csuklóit lefogtam és tovább csókoltam.

Fejemet rángatva próbáltam szabadulni. Nem kaphat meg ilyen könnyen... Próbáltam minél nyálasabb, undorítóbb lenni, hátha békén hagy...

-Tényleg ennyire nem akarod magadtól csinálni? Akkor megoldhatjuk máshogy is, ha a szép szóra nem hallgatsz.

-Hagyjál máááár! -vinnyogtam. -Neked nincs jobb dolgod, mint engem cseszegetni?

-Sokkal egyszerűbb dolgod lenne, ha végre hagynád magad. Már rég kimehettél volna.

-Nem fekszem le veled! -fintorodtam el. -Nem lehetne másban megegyezni?

-Nem szoktam alkudozni. Vagy az, vagy itt maradunk még egy jó darabig.

-Akkor maradunk. -mosolyodtam el -Nekem így a legjobb.

-Hát jó, te akartad. -felkaptam a karjaimba, beleültettem az egyik székbe és mindkét kezét alaposan a karfához celluxoztam. -Még mindig nem akarod hagyni magad?

-Yaa! Ezt nem teheted! -toporzékoltam. -Most komolyan gondoltad ezt?

-Igen, és ha sokáig rázod a lábad, akkor azt is kiragasztom, van még vagy 10 tekercs a fiókomban. Légy jó kislány és nem lesz komolyabb bajod.

-10 tekercs? -néztem rá nagy szemekkel. -Te mással is ezt csinálod??

-Nem, csak szeretem, ha kéznél van, mikor a dokumentumokat kell összerögzíteni vagy borítékokat lezárni.

-Hát persze... -motyogva néztem fel rá.-Na jó, mit akarsz?

-Azt hiszem, ezzel teljes mértékben tisztába vagy. Téged. Nem kertelek, mert nincs értelme. Egyetlen alkalom és elfelejtjük az egészet.

-Jó, legyen... -felsóhajtottam, majd lehunytam szemeim.-Csak finoman...

-Helyes válasz. -lehajoltam hozzá és lágyan megcsókoltam. Igyekeztem nem követelőző lenni vele most, hogy végre belement...

-De... nem engednél el? -motyogva húztam el a fejem. -Kérlek.

-Hogy tudj kapálózni? Vagy esetleg szeretnéd megkapni a kulcsot?

-Neeem... -sóhajtva néztem fel rá.-Kérlek. Megígértem, nem?

-Rendben, legyen. De egyetlen rossz lépés... -elvágtam a ragasztót, combjainál fogva felemeltem és átültettem a tárgyalóasztalra.

-Akkor mi lesz? -közben fenekét, combját kezdtem cirógatni, hogy ne legyen feltűnő a kulcs keresése.

-Tudok durvább eszközökhöz is folyamodni... de ahogy látom, nem is esik annyira nehezedre. -fülétől kezdve csókolgatni kezdtem, miközben blúza gombjaival babráltam.

-Ahh, Sunbaee... -próbáltam valami nyögést imitálni, amíg ki nem tapogattam a kulcsot. Aztán, mintha simogatnám, próbáltam kinyomkodni onnan.

-Hm, gyorsabban megtaláltad, mint gondoltam. De ilyen hamar nem vetünk véget a dolgoknak. -megfogtam mindkét kezét és hátra toltam, hogy azokon támaszkodjon, majd ismét nyakának bőrét kezdtem puszilgatni, szívogatni.

-Ne már... -nyöszörögve hunytam le szemeim. -De azt mondtad, ha megtalálom, elengedsz!

-Azt nem mondtam, hogy könnyen meg is kaphatod. -letoltam vállairól a textilt és úgy csókolgattam körbe mindenhol, minden egyes apró négyzetmilliméterét.

-Neee, ez nem ér! -mormogva próbáltam elhúzódni. -Megvolt. Most engedj el!

-Hogy pontosak legyünk, azt mondtam, hogy ha megszerzed, akkor mehetsz; nem pedig azt, hogy ha megtalálod. Nagy különbség, ami mindig a részletekben rejlik. Nos, hajrá! -mohón tapadtam ajkaira.

Kezeimmel tökéletes hajába túrtam, és úgy próbáltam leszedni magamról. Esküszöm, egyszer megőrülök tőle... Közben egyik lábammal övéi közé férkőztem, és férfiasságát kezdtem rugdosni, hátha békén hagy.

-Nono! Ne vadulj, Cicus! Mi lenne, ha az eszed helyett a testedre hallgatnál, ugyanis az egyáltalán nem tiltakozik. -kacsintottam rá, majd visszatértem nyakára.

-Aish, annyira utállak! -nyökögve öleltem át. -Ahh, ez faj ám! -sikkantottam halkan.

-Egy felettes nem is azért van, hogy szeresd. -egyik kezem lecsúsztattam combjára és végigsimítottam rajta kívülről befelé haladva.

-Legalább csókolj meg! -mormogva feküdtem el rendesen. -Ha már megadtam magam, elégíts ki rendesen.

-Ezer örömmel. -megcsókoltam és közben a kezemet egyre beljebb juttattam szoknyája alatt, majd mutatóujjamat végighúztam nedvességén.

-Seunghyun-sshi! -nyusszantam fel. -Ne, ott ne... Kérlek...

-Mégis hogy elégítselek ki, ha oda nem nyúlhatok...? Nem vagy egy kicsit ellentmondásos?

-Jól van na. Szégyenlős vagyok... -morogtam -Főleg egy idegen előtt.

-Idegen? Azért annyira talán mégse. -picit erősebben kezdtem dörzsölgetni odalent.

-Ah, ez aaaaaz..-sikkantottam halkan, és picit megmozgattam a csípőm.

-Az állítólagos barátod is így csinálja? Vagy én jobb vagyok? Valld csak be! -félretoltam bugyiját és ujjaim közé vettem csiklóját.

-Sokkal jobb vagy! -nyögve emeltem még jobban csípőm. -Megőrjítesz!

-Akkor nemrég miért tiltakoztál annyira? -mutatóujjam belé vezettem és lassan mozgatni kezdtem. -Hm, egész szépen alakul... -vigyorogva csókoltam meg nyakát.

-Mert... mert... -nyökögve túrtam a hajamba. -Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó lesz.

-Látod, már az elején hallgatnod kellett volna rám. -még egy ujjamat csatlakoztattam az előzőhöz.

-Auhh, auhh! -mormoga vágtam magam nagyobb terpeszbe. -Finoman...

-Ennél finomabban? Pedig még csak a kezemet használom. Mi lesz, ha mást is bevetek?

-Már elég rég csináltam... -sóhajtva pillantottam rá -Csókolj meg!

-Mi van, a pasidtól nem kapsz elég szeretetet? Akkor itt az ideje, hogy lecseréld, mert ahogy érzem, te nagyon ki vagy éhezve. -ismét megcsókoltam, miközben ollózni kezdtem benne.

-Nekem mondod? -szuszogva karoltam át nyakát. -Már vagy két hónapja nem történt semmi.

-Akkor épp itt az ideje, hogy valaki végre rendesen... Bár lehet, hogy egy kis segítségre nekem is szükségem lesz előtte...

-Ahogy akarod. -szusszanva ültem fel -Mit szeretnél?

-Ha azt szeretnéd, hogy szép pillanataid legyenek, akkor tedd a dolgod... -pillantottam le párszor, hogy értse a célzást.

-Ahj! Legyen... -sóhajtva markoltam rá neki nadrágon keresztül.

Mielőtt jobban belelendülhetett volna, levettem őt az asztalról. Leültem az egyik székre és közelebb húztam magamhoz...

-Nem foglak leszopni. Nem veszem a számba. -ráztam a fejem. -Ugye nem is gondoltál rá?

-Nem kell, csak hozd használható állapotba. A módszert rád bízom. Én mindössze kényelembe helyeztem magam...

-Értettem. -vigyorogva ültem az ölébe. Először nem tudtam mit tegyek. Aztán amikor már kicsit ciki volt a helyzet, megcsókoltam. Lecsúsztattam a kezem, és benyúltam nadrágjába...

Felmordultam egy kicsit, mikor megérintett... Kíváncsian vártam, hogyan fogja folytatni...

-Mi van, ha nem fog tetszeni? -suttogva néztem szemeibe. Aztán eszembe jutott a kulcs, így nehezen, de zsebébe nyúltam, és megpróbáltam kiszenvedni a kulcsot.

-Ch... Már megint rosszalkodsz? Akkor kénytelen leszek durvább módszerekhez folyamodni, remélem ezzel tisztában vagy. -kiszedtem kezét a zsebemből és a "helyére" tettem.

-Aish! De nem akarlak izgatni. -mormogtam.

-Akkor te sem leszel kielégítve... pedig szeretnéd, nem?

-Ahh, miért csinálod ezt? -hisztisen markoltam erősen farkát, mire felszisszent.

-Ha így folytatod, akkor könnyedén meglesz, amit szeretnél.

-Kimehetek? -vigyorodtam el. -Mert azt szeretném.

-Az nincs az opciók között, bocsi. -megfogtam csípőjét, átvittem az asztalhoz, felfektettem rá és belé hatoltam. -Akkor majd segítek én magamon.

-Yaaaa, megbolondultál?! -hangosan morogva pillantottam rá. -Ez fájt!

-Mondtam, hogy vigyázz, mit csinálsz. -lassan mozogni kezdtem benne.

-Ölelj át! -nyöszörögve markoltam az asztal szélébe.-Kérlek!

-Helyes beszéd. -átkaroltam derekát és feljebb húztam, hogy számmal elérhessem melleit.

-Ha már így van, dugj szét! -morogva simítottam végig fején, nyakán, hátán.

Fokozatosan kapcsoltam egyre nagyobb sebességre... kebleit nyalogattam, szívogattam.

-Ez az édes... -vigyorogva kezdtem én is picit mozogni. -El fogok élvezni. Ha így folytatod, nagyon hamar.

-Az volt a cél, nem? -egyre mélyebbre löktem, többször is érintve legérzékenyebb pontját.

-Úhristehhnn! -sikongatva mozgattam én is csípőm, hogy hamarabb élvezzek.

-Nyugi, Cica! Még a végén eltörsz! -lefogtam a csípőjét és megcsókoltam.

-Te csak ne félts engem! -nyökögve hunytam le szemeim. -Inkább dugj!

-Kérned sem kell. -a lehető leggyorsabbra váltottam. Belemarkoltam fenekébe és masszírozni kezdtem.

Elégedetten szuszogtam tovább. Istenem, ahhoz képest, hogy a főnököm, egész jó vele. Sőt, túl jó. Már régóta nem csináltam senkivel...

-Ugye, hogy nem is olyan szörnyű? Kár volt tiltakoznod, akkor nem úgy kellett volna kezdenünk, ahogy.

-Jó, de az milyen lett volna már? -kuncogva nyögtem fel, ahogy egyik ujját megéreztem fenekemben...

-Nocsak, itt is járt már a barátod? Vagy én vagyok az első?

-Yaaaa, ki mondta, hogy belenyúlhatsz?? -néztem rá nagy szemekkel. -Ha? Szedd ki!

-Ennyire csak nem zavar... -egy másikat ujjamat csatlakoztattam az előzőhöz.

-Még jó, hogy zavar! -morogva túrtam hajamba. -Meg fáj.

-Hát jó, akkor most kihagyjuk. De egyszer te fogsz hozzám jönni könyörögve, hogy akarod.

-Úgy gondolod? -nevettem fel. -Miért akarnám ezt?

-Kezdetben ezt sem akartad... -löktem rajta ismét egyet -De most nézz magadra, alig bírod visszafojtani a nyögéseidet.

-De ez más... -nyögtem fel hangosan, ahogy újra mozogni kezdett. Bár igaza volt... -De... csak ez az egy alkalom?

-Hiszen ebbe az egybe is alig akartál belemenni... de ha szeretnél többet is, tudod, hogy hol találsz.

-Este...-próbáltam magamból kipréselni egy normális kérdést -N-nem mehetnék át?

-A pasid nem fog gyanakodni? Ezt nem tudná meg, de ha este eljössz otthonról, az feltűnő lehet.

-Majd kitalálok valamit. -suttogva húztam őt magamhoz, hogy át tudjam ölelni.

-Ez esetben... -szorosan magamhoz öleltem és meg sem álltunk a csúcsig. -Ehz az! Jó vhagy, Cica! 

-Te meg fantasztikus! -szuszogva simogattam hátát. -Kösz, hogy itt tartottál. -vigyorodtam el.

-Nem volt egyszerű... de megoldottam és... mindketten jól jártunk vele... Nem gondolod? -egyre inkább nehezemre esett a beszéd, mert alig pár pillanat választott el attól, hogy elérjem a gyönyört.

Megkönnyítettem annyival a dolgát, hogy elkezdtem én is gyorsabban lökni a csípőm... aminek következményeként hatalmasat élveztünk.

Nagyokat szusszanva borultam mellkasára. Még egy picit benne maradtam, majd lassan kihúzódtam belőle... -Jó voltál, Cicus. -előszedtem a kulcsot és az asztalra tettem.

-Az eldobált ruhadarabokat is visszakapom? -mosolyogva néztem fel rá.

-Ha nagyon szeretnéd. -megigazítottam az öltözékem, majd összeszedtem az övét is és odaadtam neki.

-Köszönöm. -szuszogva feküdtem tovább az asztalon. Nem volt túl sok erőm felkelni.

-Hamarosan szükségem lenne az asztalra, és addig még le is kell takarítani... Ha volnál szíves egy picit haladni.

-Viseld el a lassúságom, ha már így felcsináltál. -öltöttem rá a nyelvem.

-5 perc, aztán nyomás. Később beszélünk. -leültem az íróasztalomhoz és még egyszer utoljára tanulmányozni kezdtem az adatokat.

-Mikor? -mosolyogva nyomtam ajkára még egy csókot. -Amúgy... nem lesz ciki így kimenni?

-Rengeteg a beadandó, a munka. Mindenki el van veszve a gépében és a papírjaiban. Senkinek sem fog feltűnni, ha nem viselkedsz furán. Menj el a mosdóba, mosd meg az arcod és semmi nyoma sem lesz az egésznek.

-Nem mintha érdekelne, igaz? -sóhajtva kezdtem öltözködni. -Na mindegy. Este inkább nem megyek.

-Miért ne érdekelne? Én sem szeretném, ha napvilágra kerülne ez a kis affér.

-Mit tennél, ha elmesélném másoknak? -kuncogva kaptam fel a kulcsot, majd elindultam az ajtó felé.

Felpattantam a székből, mögé léptem és szembe fordítottam magammal. -Ne akard tudni. -néztem mélyen szemeibe.

-Hááát... pedig lehet elújságolom pár csajszinak... -vigyorogva néztem rá vissza. -Talán nem tetszene?

-Nem kifejezetten. Ha megtudom, hogy elmondtad bárkinek is, akkor megbüntetlek, ami akár az állásod elvesztése is lehet.

-Úgysem szeretek itt dolgozni. -mosolyogva néztem fel rá. -De ha nem épp az állásom, akkor mi lenne? Nem félek tőled Sunbae. Nem tudnál nekem ártani.

-Miből gondolod, hogy nem? Bárkit bármikor könnyedén tönkretehetek, akár téged is.

-Mindenki tudja, hogy hajtottál rám. Most megkaptál. Miért ne tudhatnák? -néztem rá kérdőn.

-Mert akkor egyből azt hinnék, hogy így akarsz feljebb jutni a ranglétrán. Érted teszem, nem magamért. Szóval legyél jó kislány és tartsd a szád.

-Yaaa, képes voltál mindenki előtt falhoz vágni, mert nem akartam akkor lefeküdni veled. Akkor most miért én lennek a rossz?!

-Ezért mondom. Hagy higgyék azt, hogy én vagyok a rossz és te a jó. De ha mégsem akarod, akkor mond csak el és holnaptól be se gyere.

-Hát jó...-sóhajtva nyújtóztam fel még egy utolsó csókért. -Akkor mikor jöhetek legközelebb?

-Ha megint problémád lesz a szerződéssel. -adtam neki egy csókot, majd visszaültem a gépem elé.

-Akar még ma? -vigyorogva pillantottam vissza rá.

-Akár még ma.-rá mosolyogtam és ismét elmerültem a papírjaim között.