I'm your destiny (Lee Joon OS +18)

Lee Joon

Úton vagyok az új áldozatom felé... megint. Immár több, mint 8 éve gyakorlok és járok bevetésekre. Szinte nincs olyan fegyver, amit ne tudnék használni, mindre kaptam kiképzést... Kicsiként nem pont ez volt a tervem, de a világ, melybe belecsöppentem, erre kényszerített. Most pedig már nincs megállás...

Aznap is - mint majdnem minden hétköznap - dolgozni voltam. Kivételesen örültem, hogy mennem kellett, így legalább feledtetett velem. Azokban az órákban nem gondoltam a barátnőmre… vagyis az exemre, akivel egy hete elég csúnyán szakítottunk. De az ő érdekében tettem…

Az új áldozatom ellen az exe bérelt fel. Fiatal, 25 éves srác, Lee Chang Sun. Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy vele egy kicsit többet kell játszadoznom, mielőtt végleg távozik az élők sorából...

- Nem, nem. - sóhajtva dőltem a falnak telefonnal kezemben. - Mondja le a tárgyalást! - végül bontottam a vonalat, majd felkaptam az aktatáskám, és elindultam az épületből a parkolóba. Úgy gondoltam, egy eldugott kávézóban nyugtom lesz…

Lehajtottam a bukósisakom sötét plexijét és mikor elindította a kocsiját, elé hajtottam, és úgy tettem, mintha nem láttam volna, hogy jön.

- Nők… - morogva próbáltam egyenesbe hozni a kocsim a hirtelen fékezés miatt. Az exem is borzalmasan vezetett…

- Oh, elnézést. - levettem a sisakot és megráztam a hajam, hogy drámaibb hatása legyen. - Ugye nem esett baja? Az én hibám volt, sajnálom.

- Én sem figyeltem. – legyintettem - Nem, én megvagyok. És ön?

- Én is... bár mintha a nyakam fájna egy kicsit, de semmi komolyabb. Ha esetleg mégis lenne valami problémája, akkor itt a névjegyem, hívjon fel nyugodtan. - odanyújtottam neki a cetlit.

- Nincs rá szükség, hisz semmi bajom. Akkor, viszlát. - felhúztam az ablakot, majd elhajtottam.

- Nem, tegye csak el! - utána gurultam a motoron.

- Mondom, hogy nem kell. - pillantottam rá.

Hát jó, akkor más módszerhez folyamodok. Ismét lecsaptam a plexit, felgyorsítottam a motort és elé vágtam. Nem hagyom ilyen könnyen elmenekülni...

- Ya! Maga megbolondult? - dühösen szálltam ki a kocsiból, miután újra fékezésre kényszerültem. - Ne legyen ennyire rámenős!

- Nem vagyok rámenős, csak nem szeretem, ha levegőnek néznek. Szeretem a kezemben tartani az irányítást és nem papucs lenni.

- Na jó. Mit akar tőlem?

- Feltételezem, egy görbe éjszakával nem csigáznám fel nulla ismeretség után, ezért megelégszek egy kávézással is.

- Muszáj? Nincs sok időm rá...

- Akkor tegye el a kártyámat és hívjon fel, ha lesz ideje. Bár, már tudom, hogy hol találom... - rá kacsintottam és elhajtottam.

Sóhajtva szálltam vissza a kocsimba. Túl fura nekem ez a nő. Nem hinnem, hogy érdeklődni fogok utána…

A többi ilyenkorra már rég az óhajaimat leste, de ő... azt hiszem, más módszerrel kell próbálkoznom.

Végül maradtam az eredeti tervemnél, és beültem egy kávézóba.

Nem tudta ugyan, de követtem őt a kávézóhoz. Egy közeli nyilvános WC-ben átöltöztem, felvettem egy parókát és beléptem az üzletbe.

Rendeltem egy nagy adag feketekávét, aztán tanulmányozni kezdtem az új projekt adatait.

- Elnézést...! - odaléptem az asztalához - Fel tudná nekem váltani a pénzem, azt mondták, hogy túl nagy címlet és nem tudnak belőle visszaadni. - egy ártatlan mosoly kíséretében felé nyújtottam a bankót.

- Fel. - bólintva szedtem elő tárcám, majd pár kisebb értékű bankóból összekapartam neki az összeget. - Így megfelel?

- Nagyon szépen köszönöm. - meghajoltam és visszamentem a pulthoz. Amint megkaptam az italt, ismét odamentem hozzá. - Zavarná, ha csatlakoznék önhöz?

- Hát, ha nem gond, hogy közben olvasok.

- Nem zavar. Csak nem szeretek egyedül kávézgatni, olyan magányosnak érzem olyankor magam... jól jön a társaság.

- Rendben, üljön csak le. – legyintettem.

- Biztosan nem zavarom? Úgy tűnik, mintha nagy munkában lenne. - leültem vele szemben és közelebb hajoltam hozzá, hogy beláthasson a felsőmbe, ha esetleg felnéz egy pillanatra... - Csak nem ügyvéd?

- Nem. - olvasgattam tovább.

- Akkor... talán építész?

- Nem.

- Oh... úgy látom, nem igazán szeret beszélgetni.

- Elnézést, de ez elég sürgős ügy. - néztem fel rá.

- Sajnálom, hogy megzavarom. Azt hiszem, most megyek is, inkább otthon fogyasztom el. Viszlát!

- Viszlát. - ásítva néztem utána.

Ezt nem hiszem, így sem sikerült! Mégis mivel próbálkozzak, hogy végre foglalkozzon velem?! Olyan, mintha ő szórakozna velem, és nem én vele... Azt hiszem, a durvább módszerekhez kell folyamodnom.

Lassan megiszogattam a kávém, aztán összepakoltam, s elhagytam a kávézót. Úgy döntöttem, haza megyek és alszok egy keveset. Aztán visszamegyek dolgozni.

Visszavettem a motoros szerkómat és elhajtottam. A gépen utánanéztem, hogy mit érdemes még tudnom róla, hogy könnyebben behálózhassam, és kevésbé tűnjön fel neki, hogy mire készülök. Bár tény, hogy sokkal egyszerűbb lenni csak szimplán megölni, de... olyan régen szórakoztam már.

Az otthoni alvás után letusoltam, ittam egy újabb kávét, visszavettem az öltönyöm, s újra indultam dolgozni.

Az információgyűjtés után összeszedtem magam és elmentem a cégéhez, immár a saját "énemben", nem vettem álruhát... Mikor beléptem az irodájába, nagyon meglepettnek tűnt, de nem igazán zavartattam magam. - Ha a hívására várok, akkor sosem lesz meg a kávé. Ezért hoztam én és helybe jöttem. - letettem elé a két poharat.

- Esküszöm, ön rosszabb, mint az exem. - sóhajtva néztem fel rá.-Minek akarja ennyire azt a kávét?

- Mert kell nekem. - egyik kezemmel megtámaszkodtam az asztalon, másikkal pedig megfogtam nyakkendőjét és közelebb húztam magamhoz. - Az enyém lesz, ha akarja, ha nem.

- Nem hinném. - néztem szemeibe - Nem szeretem az ilyen nőket. Csak egy menetre jók, de amúgy sehol semmi.

- Az lenne életed legjobb menete, hidd csak el. - apró puszit adtam arcára.

- Hmm… legyen. - elégedetten markoltam kerek fenekébe. - Este felviszlek magamhoz.

- Ha tudom, hogy ilyen könnyen megadod magad, akkor már a parkolóban lekaptalak volna. - kihívóan mosolyogva ültem vissza a székbe.

-Hát.. egy menetben általában benne vagyok. - vontam vállat.

- És ez nem jött be az exednek, igaz? Ha ilyen egyszerűen elcsábulsz, akkor... persze nekem ezzel nincs bajom.

- Sosem csaltam meg… ő tette velem. - vontam vállat.

- Szegény pici szívecskédet összetörte... gonosz nőszemély. Majd este meggyógyítom, de most mennem kell, még van egy kis dolgom. Viszlát, édes, később találkozunk! - dobtam neki egy csókot és távoztam.

Kora este hazafelé menet beugrottam a közeli boltba egy édes pezsgőért, aztán otthon felhívtam a csajt, hogy mi legyen…

- Helló, édes! Mit szeretnél?

- Mikor akarsz jönni, bébi?

- Mikorra menjek?

- Akár már most is jöhetsz.

- Összeszedem magam és fél órán belül ott vagyok.

- Siess édes! - nyomtam ki a telefont.

Gyorsan letusoltam, kerestem valami sexy fehérneműt, fújtam magamra egy kis parfümöt, belebújtam a dögös bőrszerkómba és már indultam is... 30 perccel később már az ajtajában álldogáltam és vártam, hogy kinyissa.

- Jó estét! - vigyorogva nyitottam neki ajtót. - Gyere csak bentebb.

- Neked is, köszi. Hova rakhatom a bukómat?

- Oda. - mutattam a cipős szekrény tetejére.

- Köszi... - lettem a komódra - Na, mit szeretnél? - elé léptem és átkaroltam nyakát.

- Téged. - csúsztattam kezeimet formás popsijára.

- Hmm... és most azonnal vagy még szeretnél várni?

- Mire kéne várnom, bébi? Nem értelek..

- Csak kérdeztem. - közelebb hajoltam hozzá és már majdnem megcsókoltam - Szomjas vagyok, van valami italod? - ellöktem magamtól.

- Szóval te szeretsz játszani... Van, pezsgőt hoztam.

- Mondtam... Behűtötted már?

- Be. - sóhajtva mutattam a konyha felé.

- Kihozod két pohár kíséretében? Én addig szétnézek nálad.

- Inkább gyere segíteni. Nem muszáj kutakodnod nálam.

- Naa~! Ne kéresd már magad! - néztem rá ártatlanul.

- Gyerünk. - mutattam a konyha felé.

- Miért nem teszed meg, nem kérek sokat. Ráadásul, én vagyok a vendég...

- Túl fura vagy te ahhoz, hogy egyedül hagyjalak. - ráztam a fejem – Na, mivel vendég vagy, pont ezért nem teszed azt, amit én nem akarok…

- Akkor csak szépen leülök a kanapéra és megvárom, hogy kihozd, oké?

- Legyen. - morogva mentem be a konyhába a kért italért és poharakért, aztán visszasétáltam hozzá.

Míg ő kint volt, addig én kihámoztam magam az overálból és egy szál fehérneműben ücsörögtem a kanapén.

- Huhh. - egy pillanatra megtorpantam, mikor megláttam. Nagyon jó nő volt, az már biztos.

- Na mi van, nem iszunk? Ha így folytatod, sose jutunk el az ágyadig.

- Ne nyafogj annyit. Inkább fogd meg a poharakat.

- Nem nyafogok, csak nem érek rá sokáig.

- Te akartál annyira jönni. - közben kibontottam a pezsgőt. – Tessék, igyál.

- Köszönöm. - megvártam, hogy magának is töltsön, aztán koccintottam vele. - Jó ízlésed van, finomat választottál. - közelebb csúsztam hozzá.

- Köszönöm. - kezem csupasz combjára tettem, s cirógatni kezdtem őt.

Letettem a poharat az asztalra, nyakához hajoltam és csókolgatni kezdtem...

- Mit is mondtál, hogy hívnak? - sóhajtottam halkan.

- Az lényeges? Úgysem találkozunk többször... - tovább puszilgattam, miközben gombjaival babráltam.

- Honnan tudod.?

- Csak tudom. De ne dumálj már feleslegesen! - hosszan megcsókoltam, mialatt letoltam válláról az inget.

- Jól van. - mormogva hagytam, hogy azt tegyen, amit akar. Ha már ennyire ki van éhezve...

Eldöntöttem a kanapén és övétől felfelé haladva végignyaltam felsőtestén. - De cuki vagy, ahogy liba- bőrösödsz. - halkan kuncogva pusziltam ismét nyakába.

- Rég voltam már csajjal… kissé elszoktam tőle.

- Mi van, az exed nem hagyta magát? Vagy csak nem tudta, hogy mit szeretsz igazán?

-Mindenkinek hagyta magát, pont ez volt a baj.. Még jó, hogy nem kértem belőle..

- Akkor hagyd, hogy én kényeztesselek. - kigomboltam nadrágját és lehúztam a cipzárt, majd óvatosan benyúltam a két textil közé.

Amíg ő alul ügyködött, addig tarkójánál fogva visszahúztam magamhoz egy hosszabb csókra. Ki akartam élvezni ezt az estét…

- Te tényleg nagyon ki voltál éhezve. Alig értem hozzád párszor, de máris teljesen fel vagy pörögve.

- Én mondtam… - sóhajtva néztem le kezére - Segíts rajtam bébi!

- Azt teszem, édesem. Hamarosan nem emlékszel majd arra az idióta nőszemélyre, aki ezt tette veled. - kicsit vicces, hogy a munkaadómat így lehordom, de amiről nem tud, az nem fájhat neki.

- Nagyon remélem. - újra visszahúztam magamhoz, hevesebben kezdtem csókolni. Nem tudom mivel foglalkozhatott a csaj, de baromi jól csinálta a dolgát.

Visszacsúsztam a kanapé túlsó végébe és lehúztam róla a nadrágot a boxerével együtt, majd rámarkoltam férfiasságára. - Hm, alakul-alakul. - elismerően hümmögtem.

- Azt érzem. - morrantam fel - Gyerünk kislány, csinálj valamit!

Letoltam a bugyimat, rátámaszkodtam mellkasára és előre-hátra kezdtem péniszén mozogni.

Elégedetten néztem rajta végig… baromi szexi volt. A látványtól még jobban beindultam, úgyhogy alig bírtam türtőztetni magam, hogy ne ültessem rá…

"Élvezd ki, amíg teheted, mert már nem sokáig élsz." - gondoltam magamban, miközben mellkasát markolásztam karmolásztam... annyira dögös pasi, kár lesz érte.

- Ülj már rá! - mordultam fel. Nem bírtam már magammal egyáltalán.

- Nyugi... a parancsolgatás rám nem hat. - levettem a melltartómat és ledobtam a padlóra. - Miért vagy ennyire isteni pasi?

- Az lennék? - mosolyodtam el, miközben őt lassan magamra húztam - Fogalmam sincs… de te sem panaszkodhatsz.

- Nem is akartam... És igen, az vagy. Kér, hogy ez lesz az utolsó találkozásunk...

- Miért lenne az utolsó?

- Mert holnap reggel lehagyom az országot. 

- Kár… - cirógattam hátát.

- Kár vagy sem, de ez van. - picit megemeltem a csípőmet és kezemmel segítve óvatosan magamba vezettem merevségét.

- Miért nem maradsz még pár napot? - húztam fentebb magamon.

- Nem lehet, mennem kell. - lassan elkezdtem mozogni.

- Hát jó. - nyögtem fel halkabban - Ezt viszont baromi jól csinálod.

- Mondták már páran. - kuncogtam halkan - De köszönöm a dicséretet.

- Páran? Szóval akkor te…? - meglepetten simogattam fenekét.

- Akkor én? - néztem rá kíváncsian - Mit szeretnél tudni?

- Ki vagy te? Honnan tudod a címemet? Hogy hol dolgozom? Van valami közöd az exemhez? - pillantottam rá.

- Egy éjszakára a végzeted. Jók a kapcsolatok. Épp sehol. Nincs. Most boldog vagy?

- A végzetem? - néztem rá furán.

- Pontosan, talán zavar?

- Nem… egész jó végzet vagy. - kuncogva kezdtem gyorsabban mozgatni magamon.

- Ah... - megpróbáltam jobban támaszkodni, de az erő kezdte elhagyni karjaimat... ezért inkább rádőltem mellkasára.

- Ez az bébi. - elégedetten mozgattam tovább - Kérek csókot.

Igyekeztem összeszedni magam és feltápászkodni, de eleinte nem igazán akart sikerülni... aztán végül mégis. Felegyenesedtem és a lehető leggyorsabb tempóra kapcsoltam.

Én is felnyögtem, fantasztikus volt.

- Hamarosan véged...!

- Az biztos. - morrantam fel.

- De tényleg... nem viccelek...

- Hmm? -néztem rá meglepetten.

- Semmi, semmi... - motyogtam halkan, majd párat ég "ugrottam" rajta és gyorsan leszálltam, hogy ne legyek terhes.

Párat rántottam péniszemen, aztán végül sikerült elmennem. - Mondhattad volna, hogy készítsék elő óvszert. - és lassan felültem.

- Jobb így. - míg még kissé euforikus állapotában volt, gyorsan előrántottam a pisztolyom az overálom zsebéből és fejéhez szegeztem.

- Te most… - döbbenten néztem rá a tükörből. - Mi a fene ütött beléd? Tedd azt le!

- Mi van? Megmondtam, hogy én vagyok a végzeted és hazudtam is. Az exed bérelt fel, hogy öljelek meg. Szóval, mi az utolsó kívánságod?

- Mi? De miért, ha ő tett nekem keresztbe? - értetlenül néztem fel rá - Ezt te sem gondoltad komolyan.

- Mert nem a megfelelő személlyel kezdtél. Sajnálom, de meg kell halnod. Bár igazán kár érted, jó pasi voltál.

- Ne, kérlek! - megpróbáltam felé fordulni, de ekkor elsütötte a fegyvert. Csak egy hangos dörrenés, egy hirtelen érzett fájdalom, vége volt…

- Viszlát, édes! - leguggoltam mellé és szinte élvezettel néztem végig, ahogy elvérzik. - Jó volt veled ez a pár órácska. - még nyomtam egy utolsó csókot ajkaira, majd felöltöztem. Rá is adtam ruhát, a lifttel levittem a garázsba, felültettem a motoromra és elhajtottam vele, hogy eltüntessem a hulláját... és már úton is voltam a következő célpontomhoz.

Ride in the night (Siwon OS +18)

Min Hye

Alig várom, hogy eljöjjön az este, és megint a szokásos csapatommal lehessek a sztrádákon. Imádom a sebességet, a dübörgő motorhangokat, melyek úgy kényeztetik dobhártyáimat, mint a kiscicák dorombolása. Szinte az egész külváros a miénk, senki nem mer bejönni a területünkre... leszámítva egy bandát. Folyton a környékünkön ólálkodnak, várva az alkalmas pillanatot, mikor már nem én leszek a vezető. Siwon, a csapat feje mindent megtesz annak érdekében, hogy az egész város az övé legyen.

- Nocsak, már megint te? - vigyorogva figyeltem, ahogy leparkolt a bár előtt, aztán elindult befele. Nem értem, miért mindig ott van, ahol mi? Bár, ebből csak ő jöhet ki rosszul...

- Ezt én is kérdezhetném. Ha jól tudom, ez még mindig az én bandám területén van. De nyugi, amíg nem teszel semmi olyat,ami nem tetszik nekem, addig maradhattok és felszedhetitek az összes kis ribit. - egy műmosoly kíséretében intettem felé, majd a többiekkel együtt bementem a bárba, ahol elültünk a szokásos asztalunkhoz.

- Az egyetlen ribanc akit felszednek, az te vagy! - kiáltott utána az egyik haverom. Mondjuk meg is értem. Elég dugni való a csaj.

Siwon

- Ch... Álmodozz csak, kis herceg! Nincs az a pénz, amiért engem megkaphatnál! Ilyen útszéli senkikkel nem fogok ágyba bújni.

- Örülnél te egy ilyen pasinak! De ha neked jobban bejönnek a wc pucolók... -fintorogtam.

- Mi van, csak nem szeretnél valamit? - feléjük fordultam féloldalasan - Mert ha igen, akkor gyere és próbáld megszerezni... Nem mered, igaz? Kisfiú vagy még ehhez, ne a nagyoknál próbálkozz. - nevetve figyeltem újból a bandámat.

- Nagyoknál? Ugyan, mégis kinek képzeled magad? - nevetve indultam meg felé. - Nem gondolod, hogy túl nagy a szád, kislány?

- Nem, egyáltalán nem. Viszont te annál nagyobbra tartod magad, pedig okod nincs rá. Tudod, hallottam ám a történeteket. Sok lány távozott csalódottan az ágyadból... szegénykék, sajnálom őket. - felkeltem a székről és én is elindultam felé. - Az ugatós kutya nem harap, és te is ebbe a kategóriába tartozol... ha még esetleg nem tudnád.

- Úgy gondolod? - felvont szemöldökkel néztem le rá. - Hát elég rosszul ismertél ki a pletykák alapján. - gúnyosan mosolyogva szorongattam meg állkapcsát, mikor közelebb ért. - Hidd el, pár nap múlva te sem leszel több azoknál a lányoknál, akik lefeküdtek velem. - arrébb löktem, majd elindultam kifelé.

- Komolyan azt hiszed, hogy egy csettintéssel bárkit megkaphatsz? Mert akkor hatalmasat tévedsz. Én nem leszek az áldozatod! - megragadtam a karját és visszarántottam - Ha nem akarod, hogy még arról a picinyke területről is kiűzzünk titeket, akkor azt ajánlom, ne húzd ki nálam a gyufát. Világos? - félmosolyra húztam számat,elengedtem a karját és visszamentem a többiekhez.

- Majd meglátjuk ki nevet a végén... - fintorogva néztem vissza rá, majd kisétáltam a helyiségből.

- Hyung, ugye megmutatod neki, hogy nem rángathat csak úgy ide-oda téged?!

- Még jó! -bólogattam. - Még egy csaj sem tette, nem ő lesz az első!

- Van egy-két ismerősöm, akitől ha kell, akkor tudok szerezni anyagot. Pár órára kiüti, de nem tudják kimutatni a vizsgálatok. Érdeklődjek az árakat illetően?

- Nem rossz ötlet. Igen, jó lenne. - paskoltam meg vállát. - Na indulás, srácok!

Egy héttel később megint péntek este futottunk össze. Mi már rég a törzshelyünk iszogattunk, mikor Siwonék befutottak...

- Nahát, ismét itt vagytok? Nem gondoltam volna, hogy újból bemerészkedtek a területünkre.

- Meg ha a tiétek is lenne... - vigyorogva húztam ki a mellette lévő üres széket. - Csak gondoltam meglátogatlak, ha már nincs dolgom.

- Pedig lehetne... például összeszedni a maradék önbecsülésed és nem utánam koslatni, mert úgysem leszek a tied. - mosolyogva kortyoltam bele a koktélomba.

- Hát majd most kiderül... - vigyorogva néztem, amint beleiszik a pohárba. Esküszöm, még én sem vettem észre, hogy már belekeverték a cuccot...

- Mi van, talán te is kérsz? Tessék. - nyújtottam felé a poharat - Kóstolj csak bele, nagyon jó.

- Nem, kösz. - kuncogva cirógattam meg arcát. - Ma este nagyon jól nézel ki.

- Mondtam már, hogy ne érj hozzám, nem leszek a játékod! - megfogtam a csuklóját és leszedtem az arcomról. - Ne bókolj nekem, nem dőlök be neki.

- Kár. Pedig kivételesen komolyan gondoltam. - már láttam, hogy nem tud normálisan pislogni. Kezd hatni a szer...

Azt hiszem, nem kellett volna ennyire erős koktélt kérnem, kezdett a fejembe szállni. - Ha annyira bejövök neked, akkor most gyere táncolni! - megfogtam a kezét és a parkettre húztam. Egyre felszabadultabban táncoltam az idő múlásával...

- Huuuhh bébi! Nem kezdesz fáradni? - nevetve simogattam derekát tánc közben. Elég heves volt a drága.

- Talán kéne? - szembe fordultam vele, átkaroltam nyakát és egészen közel simultam hozzá. Csípőmet ágyékához nyomva táncoltam tovább...

Még egy darabig pörgött a csaj, aztán hirtelen a karjaim közt összecsuklott. Végre! Lassan két kezem közé kaptam, majd kicipeltem. Mivel nem tehettem mást, kénytelen voltam taxit hívni. Aztán otthon... Én megmondtam, hogy nem hagyom menekülni. Pár bilinccsel és kötéllel kikötöztem miután fehérneműre vetkőztettem, aztán mellé feküdtem...

Lassan elkezdtem ébredezni, de mikor kinyitottam a szemem, egy teljesen idegen szobában találtam magam. A végtagjaimat nem tudtam mozgatni, mert ki voltam kötve az ágykerethez. Fejemet oldalra fordítottam és akkor láttam meg, hogy ki fekszik mellettem. - Ya! Mégis mi a fenét csináltál velem??

- Te jöttél velem bébi. - mosolyogva cirógattam arcát. - Semmit sem tettem, nyugi.

- Engedj el, te szemétláda! Engedj el, különben a bandád és a területetek fogja bánni!

- Itt már csak te fogod megbánni. - nevetve húztam végig ujjaim hátán.

- Azonnal eressz el!! Nem érj hozzám a mocskos ujjaiddal! Nem akarom, hogy egy ilyen senkiházi tapizzon!

- Kussolj már! - ingerülten fogtam meg állkapcát. - Különben szenvedni fogsz!

- Mindig is tudtam, hogy egy állat vagy, de hogy ennyire... nem hittem volna. Eressz el, és akkor nem mondom el senkinek... talán.

- Ezt már nem úszod meg. - lassan ráültem ágyékára, s állat finoman fogva lágyan megcsókoltam.

Megharaptam alsó ajkát és ficánkolni próbáltam alatta. Nem adom olyan könnyen magam, mint ahogy azt szeretné. - Nem kaphatsz meg! Hagyj békén!

- Ugyan édes. Ne kéresd már magad... - simogattam arcát. - Nem éri meg.

- Nem akarom, hogy hozzám érj! Nem akarom, hogy az undorító farkad bennem legyen! Oldozz el és hagyj elmenni!

- Nem lehet... - nevetve szusszantam a fülébe. - Nem foglak.

- Mit akarsz ezzel elérni, mi? Így akarsz engem megtörni, hogy a mi területünk a tiétek legyen, igaz? - oldalra fordítottam a fejem, nem akartam látni az arcát.

- Nem, nem. Jelenleg csak te érdekelsz. - suttogva nyaltam végig nyakán.

- Ne totojázz, fejezzük be gyorsan! - még mindig nem néztem rá. Eldöntöttem, hogy nem fogom élvezni, mert vele nem lehet. Egy ilyen bunkóval nem... ellen fogok neki állni!

- Naaaaa... ne csináld ezt! - leheltem puha bőrére. -Így nem élvezetes a dolog.

- Nem érdekelsz! Haladj vagy engedj el! - továbbra se néztem rá.

- Borzalmas vagy, ugye tudod? - morogva haraptam lágyan nyakára. - Tudom, hogy akarod.

- Inkább a halál, mint ez! - próbáltam minden érzést elfojtani magamban, nem akartam, hogy jó legyen. Lássa csak, hogy mennyire szenvedek!

- Bébi... Ne már! - motyogva kezdtem csókolgatni nyakát.

- Nem érdekelsz! Le vagyok kötve, úgyis azt teszel velem, amit csak akarsz... Használd ki, mert ha kiszabadulok, neked és a bandádnak vége!!

- Ugyan, ugyan... - kuncogva nyaltam végig nyakán. - Itt fogsz könyörögni, hidd el nekem.

- Ne is álmodj róla! Nem fogok egy ilyen állatnak könyörögni, azt aztán lesheted! - még mindig nem fordultam felé.

- Hát jó. - vállat vonva másztam le róla - Majd fogsz...

- Miért pont engem akarsz megkapni? Nem értelek... - végül mégis ránéztem.

- Mert tetszel. - néztem rá hátra.

- És ezt el is kéne hinnem? Ennyire hülyének nézek ki? Ezzel akarsz meglágyítani?

- Yaaa, mit nem lehet ezen elhinni? - forgattam szemeim -Borzalmas vagy.

- Nem borzalmas, csak bizalmatlan. Elvégre is egy ellenséges banda vezére vagy...

- Lehetnék barátságos is, ha engednél a közeledésemnek.

- Miért kéne engednem? Nem vagyunk olyan jóban, hogy haverkodjunk...

- De lehetnénk... - mosolyogva simogattam arcát.

- Csak a területre pályázol, igaz? Mond meg az igazat, ne szórakozz velem!

- Rád pályázom, bébi, fogd már fel!

- Egyetlen éjszakára nem leszek a tiéd, nem vagyok játékszer!

- Ki mondta, hogy csak ennyi lenne? - kuncogtam halkan.

- Ne nevess! Rossz fiú vagy, tudom nagyon jól.

- Ezt bóknak veszem. - nevettem fel.

- Na mi lesz? Elengedsz végre vagy haladunk is valamire? - nem törhetek meg, nem kaphatja meg azt az örömöt, hogy élvezem a dolgot.

- Nem-nem. - ráztam a fejem. - Majd ha könyörögsz érte.

- Nem mintha nem ezt tenném folyamatosan... arra várok, hogy végre elengedj...

- Nem foglak. - vontam vállat.

- Én pedig könyörögni nem fogok, arról ne is álmodj... inkább alszok.

- Úgy gondolod? - lassan visszaültem mellé, és ágyékát kezdtem cirógatni.

- H-hé, tűnj el onnan!! Az tiltott terület számodra! - az este folyamán talán most remegtem meg először egy kicsit.

- Nyugi bébi... Lazíts... - vigyorogva hajoltam lentebb, és finom csókokkal kezdtem elhalmozni.

- Ya!! Azonnal... hagyd abba! - próbáltam volna összezárni a lábaimat, de nem tudtam, mert azok is ki voltak kötve...

- Mert mi lesz, ha nem? - nevetve nyaltam köldökébe.

Akaratlanul is egy apró sóhaj hagyta el torkomat... - Elég legyen, engedj el!!

- Nem-nem. - néztem fel rá - Olyan édes vagy ilyenkor.

- Csak eressz el és mindjárt nem leszek ennyire édes...! - morogva próbáltam meg szabadulni tőle... mindhiába.

- Nyugi már! - mosolyogva cirógattam oldalát. - Mondom, hogy lazíts!

- Miért nem tudsz békén hagyni, ha ennyire ellenkezek? Minden áron meg akarsz engem kapni erre az egy estére, hogy utána eldobhass, mint egy használt zsepit a "játszadozásaid" végeztével?

- Hát ilyennek nézek ki? - húztam el a szám. - Sajnálom bébi... de kitartó vagyok.

- Igen, pontosan ilyennek! Én is kitartó vagyok, főleg ha harcról van szó... és ez az. Nem fogom neked adni magam, csak azért, mert valahogy elkábítottál és ide hoztál. Ha mindenképp én kellek neked, akkor próbálj tisztességes módszerekkel megszerezni.

- Az nem az én asztalom. - simogattam tovább testét - Sajnálom, de ebből nem engedek.

- Ch... nem is vártam mást... essünk túl rajta gyorsan, mert nem akarok tovább egy légtérben lenni egy ilyen senkiházival, mint amilyen te is vagy.

- Ennyire nem vagyok szörnyű... - mormogva néztem végig testén.

- Nem, még annál is rosszabb vagy! Képes lennél megerőszakolni... mondhatni. Gyerünk, mire vársz még, essünk túl rajta!

- Nem! - csaptam egyik combjára - Még egy mondat és betömöm a szádat!

- Gyerünk, mutasd meg, hogy mennyire durva tudsz lenni! Hozd csak ki magadból a legnagyobb állatot!

- Direkt provokálsz? - morogva pöcköltem orrba - Maradj már!

- Nem provokállak, az igazságot mondom... Haladj már!!

- Nem. - simogattam őt tovább.

- Mit akarsz, mit csináljak, hogy végre elengedj...? Egy dugás és semmi több?

- Nem csak egyet akarok...

- Akkor mennyit? Kettőt egymás után... esetleg hármat?

- Oh, nem csak mára kellesz, bébi. Már mondtam.

- Miért pont én? Nincs másik csaj, akit megkaphatnál... ezerszer könnyebben is akár?

- Mert... tetszik, ahogy ellenkezel. - nézegettem testét - Tetszik, ahogy azt mondod, hogy nem vonzódsz hozzám, holott minden érintésembe bele remegsz. - vigyorogtam.

- Szóval tetszik,ahogy ellenkezek?! Akkor legyen, csinálj, amit akarsz, nem fogok tenni semmit... olyan leszek,mint egy élettelen test, éld csak ki magad...

- Ugyan, úgysem fog menni. - ismét közelebb másztam hozzá az ágyon - Tudod mit? Fogadjunk. Ha kicsalok belőled egy apró sóhajt is, az enyém vagy. Ha nem sikerül semmi, elhagyjuk azt az apró területet is..

- Feladnád a területeteket egy éjszakáért velem? Talán meg vagy húzatva??

- Ugyan, nem egy éjszakáért, hanem ameddig csak akarlak. - simítottam végig arcán.

- Ismerem a magadfajta bugyivadászokat. Minden este más lányoknál alszotok...

- Tévedsz. Én nem vagyok olyan, szívesen aludnék csak veled. 

- Ch... - be kell vallanom, egy picit tetszett a látvány.

- Na? Áll a fogadás, cica?

- Próbálkozni szabad. - félmosolyra húztam számat.

- Ezt igennek veszem. - jobb lábamat finoman áttettem ágyékán, és oldalát cirógatva arca, nyaka csókolgatásába kezdtem.

Igyekeztem nem engedni neki túlságosan, nem akartam, hogy könnyű dolga legyen, ha már engem erre kényszerít...

- Jaj cica, sóhajts csak nyugodtan. Szerinted nem érzem, hogyan kapkodod a levegőt?

- N-nagyon tévedsz! Nhem fogok!

- Gyerünk bébi! - nyaltam végig nyakán. - Hadd halljam!

Mélyen legbelül egyre jobban remegtem, de nem akartam, hogy érezze... -Nhem...!

- Gyerünk! - nyaltam bele fülébe is.

- Ah... nhe! - nyögtem fel hangosan.

- Megvagy. - vigyorogva pillantottam arcára.

- Aish...! - fintorogva fordítottam el a fejem. - Haladj!

- Úgy is élvezni fogod, hiába vagy most ilyen. - súgtam fülébe, majd újra nyaldosni, rágcsálni kezdtem.

- Ne pofázz már ennyit, hanem csináld! Nem akarok egy fél évtizedet itt tölteni...

- Kuss már! - morrantam rá - Ne hisztizz!

- Eloldozol végre? Vagy így akarod végigcsinálni?

- Majd meg eldöntöm... - alhasát simogatva csókoltam mellei közé. - Hallani akarlak még nyögni!

- Ahhoz csinálnod kéne valamit, nem jön csak úgy magától...

- Tudod, mindjárt másképp fogsz nyögni. - morogva kaptam el állkapcsát. - Fejezd ezt be!

- Aucs, ez fáj, te állat! Engedj el!!

- Akkor fejezd be!

Egész eddig tudtam tartani magam, de már nem bírtam tovább, egy apró könnycsepp gördült le az arcomon...

- Aish! Ne haragudj bébi. - sóhajtva simítottam végig arcán. - De te húzod direkt az agyam...

- Miért nem tudsz haladni végre? Essünk már túl rajta és kész! - egyre jobban kezdtem sírni. -Tessék, megtörtél! Remélem, most boldog vagy!!

- Nem... ne haragudj... - motyogva kezdtem eloldozni - Az asztalon vannak a ruháid. - böktem arra fejemmel, mikor végre szabad lett.

- Köszönöm, de nem lesz rájuk szükségem... - magam alá fordítottam és gyorsan mindkét csuklóját kirögzítettem a bilincsekkel. - Azt hiszed, hogy ilyen könnyen szórakozhatsz velem? Akkor hatalmasat tévedsz!

- Akkor az előbbi csak... - meglepetten néztem szemeibe - Ya, mit akarsz tenni?!

- Jó színésznő vagyok, ez is bizonyítja. De nem értem, min vagy úgy meglepődve, hiszen te akartál annyira megkapni? Most itt a lehetőség... csak épp az én szabályaim szerint játszunk.

- Engedj el! - szóltam rá - Ilyet nem játszunk!

- Csak akkor jó játék, ha te irányíthatsz? Amint fordul a kocka, máris kevésbé vicces?

- Ez nálad is pontosan így van, bébi, ne is tagadd. Na, engedj el!

- Nem élvezhetem ki egy kicsit a helyzetet? Pedig alig pár perce vagy csak kikötve, ehhez képest én órákon keresztül úgy feküdtem...

- De aludtál. - igazából ha akartam volna, simán kitéptem volna a műanyag bilincset, de inkább meghagytam neki az élvezetet.

- Most mond, hogy nem tetszik...! - ráültem csípőjére és mindkét kezemmel végigsimítottam mellkasán.

- Na jó... Túl szexi vagy, hogy erre nemet mondjak. - vigyorodtam el.

- Helyes, én is így gondoltam. - teste mellett megtámaszkodtam és lassan, nyakától indulva csókoltam végig egész felső felsőtestét.

- Végül is az enyém lettél, szóval nem gond, ha kényeztetsz...

- Pasi... mind ugyanazt mondja... - sóhajtottam, majd még lejjebb haladtam a csókokkal.

- Még mindig nem ismersz engem... - mormogtam.

- Akkor hagyd, hogy megismerjelek.

- Hagynám, ha nem kritizálnál állandóan.

- Nem kritika, csak tényközlés. - hogy ne tudjon válaszolni, egy csókkal fogtam be a száját.

- Te kis... - mormogva csókoltam vissza.

- Édes vagy, mikor duzzogsz. - csípőmet óvatosan ide-oda kezdtem mozgatni az övén.

- Muszáj kínoznod?! - szusszantam fel halkan.

- Élvezem és ahogy érzem, te is. - mosolyogva csókoltam meg újból.

- Igaz... - motyogva szívtam be alsó ajkát számba.

- Ha megígéred, hogy jó kisfiú leszel, akkor eloldozlak. Hiszen neked sem jó ez így... vagy igen?

- Nem! - vágtam rá - Bébi, én jó kisfiú vagyok. Ismersz...

- Én csak a rossz fiút ismerem, jót nem... - lassan kicsatoltam az egyik bilincset.

- Nem is vagyok rossz. - rögtön el is kaptam tarkóját, s csókolni kezdtem.

- Ohó! Hátrább az agarakkal! - toltam arrébb - Megvárnád, hogy a másik kezed is szabad legyen?

- Hm... legyen. - morogva néztem, ahogy eloldozza másik kezem is.

- Ugye, hogy így sokkal jobb. - az ágyon térdelve néztem rajta végig.

- Igen bébi. - közben mutogattam, hogy jöjjön közelebb.

Négykézláb közelebb másztam hozzá. - Mit szeretnél? - félrehajtottam fejem és rá mosolyogtam.

- Egy csókot. - mutattam ajkaimra.

- És mit adsz cserébe? Tudod, semmi sincs ingyen.

- Majd meglátod bébi... - mosolyodtam el.

- Ha nem kapsz, akkor mit teszel? Megint kikötsz, mint korábban?

- Nem, nem. - nevettem el magam - Jobb ötletem van annál.

- Meg is osztod velem? - egy apró csókkal próbáltam meg kicsalni belőle.

- Még. - újra elkaptam tarkójánál fogva, és úgy kezdtem csókolni, miközben csupasz fenekét kezdtem cirógatni.

- Naa~, nem mondod el? - hátrébb csúsztam egy picit.

- Nem. - kuncogva húztam vissza. - Nyugi cica, úgy is idejében megtudod.

- Mondtam én, hogy gonosz vagy! De ha te így játszol, akkor legyen, én sem teszek másképp. -kimásztam az ágyból és megigazítottam a fehérneműmet.

- Na de... - nevetve álltam fel mellé - Miért érdekel, hogy hogyan teszlek magamévá?

- Ezt most úgy kérdezed, mintha nem lenne hozzá közöm... pedig szerintem nagyon is van.

- Elmeséljem? - suttogva öleltem át hátulról.

- Nem kell, nem erőltetem. Viszont már itt sem vagyok. - felkaptam a nadrágomat és elkezdtem felhúzni.

- Cica! - sóhajtva pillantottam rá - Most miért?

- Mert nem hagyom, hogy megint játszadozz velem. Nem leszek ismét a játékod. Csináld rendesen, vagy hagyj elmenni innen. - gyorsan belebújtam a felsőmbe is.

-Én nem játszom nyuszi. - simítottam végig arcán - Gyere vissza, na...

- Aish! Ez az utolsó esélyed... ha elszúrod, elintézem, hogy eltűnjetek ebből a városból!

- Nem hinném, hogy megtennéd. - lehúztam róla felsőjét, majd leültem az ágyra, s őt az ölembe ültetve hátra dőltem. - Hiányoznék, valld be. - tapadtam lágyan ajkaira.

- Hidd el, képes vagyok megtenni. A bandám pedig szívesen követ engem.

- Furcsa egy csaj vagy. - kuncogva simogattam hátát.

- Miért? Mert egy motoros banda vezetője vagyok lány létemre? Vagy mert nem hagyom, hogy a pasik csak úgy szórakozzanak velem? Esetleg azért, mert vagyok olyan önfejű, hogy ne engedjem át neked az irányítást?

- Hát... nem vagyok ezekhez szokva. - bólogattam.

- Akkor épp itt az ideje, mert sok olyan nő van a világban, aki nem veti egyből magát a karjaidba... De mi lesz nagyfiú? Azt mondtad, hogy mutatni akarsz valamit, nem?

- Csajszi, állj már le! Próbálok gyengéden hozzád érni, te meg csak kritizálsz, és szemrehányásokat teszel. Elég legyen már!

- Nem gondoltál még arra, hogy egy lány nem azért hisztizik, mert el akar érni valamit, hanem azért, mert így próbál védekezni...

- Védekezni? - néztem rá furán - Hát akkor menj. Nem kell semmi ellen védekezned.

- Még mindig nem érted, igaz? Nem azért nem fekszek le veled, mert esetleg nem akarok, hanem mert... félek. Úgy tűnhet, hogy erős vagyok, pedig nem... nekem is ugyanúgy van gyenge pontom, mint bárki másnak.

- De nem kell félned. Én nem használom ki, ha meg is találom. - simogattam arcát - Nyugi.

- Nem tudok bízni egy férfiben sem... csak kihasználják a nőket...

- De én nem... higgy nekem! Csak egy kicsit...

- Mi a biztosíték arra, hogy te nem leszel olyan?

- Felajánlottam érted a területünket. Ez nem elég? - néztem rá furán.
- Ez igaz, de... csak egy éjszaka, igaz? - lehajtottam a fejem.

- Ahogy szeretnéd. - simogattam hátát.

- Hát legyen... - sóhajtottam - megkaphatsz ma estére.

- Hát legyen... - sóhajtva csókoltam meg újra.

Miután sikerült kibeszélnem magamból, hogy mi zavar, sokkal könnyebben adtam át magam az érzéseimnek. Átkaroltam hátát és lágyan csókoltam őt vissza.

Végig lágy voltam, hisz ő így akarta. Én meg ha meg akarom szerezni, tennem kell érte...

Kigomboltam a nadrágomat és lerugdostam magamról. Ráfeküdtem mellkasára és úgy csókoltam tovább.

Lassan magam alá fordítottam, majd ajkait még mindig csókolva testét kezdtem simogatni.

Érintésétől a hideg futkosott a hátamon, de nem tudtam vele foglalkozni, teljesen elvette az eszemet a csókjaival... Olyan volt, mintha szép lassan áttörné a védelmi falamat...

Elszakadtam ajkaitól, majd arcát, arcélét végigcsókolva nyakára vetettem magam, miközben egyik kezemmel lenyúltam, és combjai belső részét kezdtem cirógatni.

- Ah... - sóhajtottam fel halkan. Közelebb húztam magamhoz, mert érezni akartam forró testét az enyémen...

- Gyönyörű vagy. - suttogva húztam le róla a melltartót, majd melleivel kezdtem lágyan játszadozni.

- Ne beszélj hülyeséget... - alsó ajkamat beharapva próbáltam visszafojtani a nyögéseket, miközben ujjaim dús hajába szántottak.

- Ez nem hülyeség. - szopogattam egyik bimbóját, miközben a másikat lágyan masszíroztam.

- Ahh, ott nhe... kérlek!

- Miért? - egyenesedtem fel hirtelen - Fájt?

- Nem, csak... - elpirulva fordítottam el a fejem - Ott érzékenyebb vagyok.

- És ha finomabban csinálom? - mosolyodtam el.

- Akkor talán... - átkulcsoltam tarkóját és magamhoz húztam egy csókra.

- Nyugodj meg szépségem, óvatos leszek. - búgtam ajkai közé, majd kezeimet melleihez vezettem, masszírozni kezdtem azokat.

- Remélem is... - nyakát és mellkasát apró csókokkal leptem be.

- Na jó, legyen. Éld ki magad, aztán majd folytatom. - hunytam le szemeim.

Óvatosan a hátára fektettem, és tovább haladtam lefelé.

- Nagyon szexi vagy. - kuncogva néztem le rá. Úgy pucsított a drága, - bár nem felém - hogy öröm volt nézni. És azok a forró csókok...

Elmosolyodtam, majd visszamásztam hozzá. Megcsókoltam, miközben kezembe vettem férfiasságát és egyszer végighúztam rajta ujjaimat.

- Az már így is kemény. Nem kell rajta dolgozni rajta. - vigyorodtam el.

- Nem baj. Hagyd, hogy kényeztesselek egy kicsit.

- Ha nagyon szeretnéd. - mosolyogva hunytam le szemeim - Aztán csak finoman...

- Én csak finoman szoktam, nem vadulok, mint egyesek. - nevetve simítottam rajta végig még párszor, majd lecsúsztam és lassan számba vezettem.

- Na, én sem szoktam. - mosolyogva simogattam haját.

Először lassan, majd egyre gyorsabban mozgattam a fejem...

- Elég... - szuszogva próbáltam megállítani - Én jövök.

- Mire célzol? - ültem le az ágyra.

- Mindjárt meglátod. - suttogva próbáltam felülni. Mikor végre sikerült, ledöntöttem őt az ágyra, majd széttártam lábait. - Szabad?

- Eh? Gondolom... - összegyűrtem a lepedőt és rászorítottam.

- Inkább megkérdezem, minthogy megint sipákolni halljalak. - kuncogva fészkeltem be magam lábai közé, és lassan belenyaltam.

- Mmm... - ajkaimat összeszorítva nyöszörögtem.

Nyalni, szívni kezdtem csiklóját, közben bele vezettem két ujjam.

- Ah... én... akarom... - megemeltem csípőmet.

- Igen? - vigyorogva mozgattam gyorsabban ujjaim.

- I-igen... - motyogtam halkan.

Fentebb másztam, majd péniszemen párszor rántva bele hatoltam.

- Ya! Finomabban...!

- Finoman csinálom. - motyogva álltam meg. - Fáj?

- Nem, csak túl hirtelen csináltad...

- Ne haragudj. - lassan mozogni kezdtem, közben lehajoltam egy csókért.

- Semmi gond. - átkaroltam hátát és közelebb húztam magamhoz.

- Adj egy csókot. - hajoltam le hozzá.

Kicsit feljebb emeltem a fejem és megcsókoltam... lágyan harapdáltam ajkait, nyelvét.

Amíg ő ezzel el volt foglalva, addig gyorsítottam a tempón.

- Mhégh... - nyögtem egyre hangosabban.

Halkan felmorranva hajoltam nyakához, s míg azt szívogattam, mindent beleadva döngetni kezdtem.

- Éhn... - lábaimat szorosan csípője köré fontam.

- Te? - vigyorogva nyaltam fülébe.

- Ne tedd ezt! Megőrjítesz!

- Igazán? - kuncogva nyalogattam tovább.

- Igen... - egyre sűrűbben kapkodtam a levegőt. Arcát két kezem közé fogtam és mélyen a szemébe néztem. - Kérlek...!

- Mit szeretnél, bébi? - kuncogtam tovább.

- Tudod nagyon jól... - kérlelően néztem rá.

- Nem, nem tudom. - nevettem el magam.

- Ne csináld ezt, kérlek! - megemeltem a csípőmet, hogy mélyebbre juthasson.

- De micsodát, bébi? - próbáltam még inkább gyorsítani. Tetszett, ahogy mar szenved. Ahogy alig bírt magával...

- Azt szeretném, hogy... ne szakítsd meg...!

- Biztos? - néztem rá meglepetten.

- Teljesen... - lágyan megcsókoltam.

- Ahogy szeretnéd gyönyörűm. - simogattam arcát - Megadok neked mindent.

- Köszönöm... - mosolyogtam rá.

Újra a lökésekre kezdtem koncentrálni. Ha annyira akarja, megteszem neki...

- Éhn... mhindjárth...

Hallani akartam édes nyögését, úgyhogy inkább melleit nyaldosva próbáltam még jobbá tenni a dolgot.

- Ahh... még...!

Finoman csípőjére markoltam és úgy kényeztettem tovább, míg el nem élveztünk.

Egy hangos nyögéssel értem el a gyönyört. Hosszasan szuszogtam alatta, míg végre elkezdett normálissá válni a légzésem. - Köszönöm. - adtam neki egy utolsó, hosszú csókot.

- Nagyon szívesen. - mosolyogva dőltem mellé - Biztos el akarsz menni?

- Még egy picit tudok maradni, de utána mennem kell, a banda már biztosan keres. - fejemet mellkasára tettem és átöleltem.

- Holnap lenne kedved itt aludni? - mosolyogva simogattam hajat.

- Nem is tudom... csak egy éjszakáról volt szó, de... hívlak, ha tudunk találkozni.

- Köszönöm. - néztem le rá - Pihenj még.

- Itt maradsz te is, ugye? Jobb lenne együtt aludni...

- Persze. - mosolyodtam el - Hát akkor aludjunk együtt.

Mosolyogva bújtam közelebb hozzá, és pár perc múlva el is aludtam... Másnap reggel csendben kiosontam, hagytam még aludni egy kicsit... 3 héttel később kerestem fel ismét, mert sürgősen meg kellett vele beszélnem valamit. A folyó partjára hívtam este, hogy csak mi ketten legyünk ott.

Ahogy kérte, ott voltam 8-ra, azaz naplementére. Ő már ott ült a parton. Kissé idegesnek tűnt, így picit én is félénkebben lépem oda hozzá. - Szia. Talán baj történt?

- Szia, nem, csak... Tudod, a múltkor felelőtlenek voltunk...

- Csak nem? - néztem rá nagy szemekkel.

- Nem tudom, hogy készen állok-e erre... egyedül semmiképp sem tudom vállalni. Már azon is gondolkodtam, hogy elvetetem...

- Elvetetni? Ne! Még bajod is lehet belőle! - ráztam a fejem - Én segítek... ha kihordod. Talán meg örökbe is adhatnánk. Na?

- Ha végigcsinálnám, akkor túlságosan kötődnék hozzá, nem tudnám örökbe adni... ezért gondoltam inkább az elvetetésre. De ha... ha velem maradsz, akkor... akkor együtt... - nem igazán tudtam, hogy mit is kéne mondanom.

- Neveljük fel együtt? - nyögtem ki helyette.

- Csak ha benne vagy. Ellenkező esetben holnap elmegyek az orvoshoz és...

- Ne! - fogtam meg egyik kezét - Benne vagyok.

- Biztos? Nem akarok teher lenni a számodra csak azért, mert azon az egy estén nem védekeztünk...

- Biztos. Nem leszel a terhemre.

- Ez esetben, bár ez lehet, hogy furán fog kijönni, de... lennél a pasim?

- Persze. - mosolyodtam el - Na gyere, sétáljunk egyet.

- Köszönöm... el sem tudod hinni, hogy mennyire boldog vagyok most.

- Ez a lényeg. - fogtam meg kezét - Örülök, hogy boldog vagy.

- A kezdésből nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. - kuncogtam halkan.

- Szerintem senki sem. - nevettem el magam.

- Szerinted van arra esély, hogy normális család legyünk?

- Miért ne lenne? - néztem rá értetlenül.

- Csak, mert... a gyereken kívül nincs semmi közünk egymáshoz. Már mint, még csak nem is szeretjük egymást... legalábbis nem úgy... gondolom...

- Majd minden megtörténik a maga idejében. Nyugi.

- Jó, hogy te ilyen pozitívan látod a dolgokat... én még nem tudtam teljesen felfogni, hogy mi is történt.

- Majd úgy is eljut az agyadig. - kuncogtam halkan.

- Ne gonoszkodj! - bokszoltam a vállába.

- Én? Dehogy! - nevetve kaptam el kezét.

- Szerethetlek? Szabad nekem ilyet tenni? Megengedhetem magamnak, hogy valakihez vonzódjak?

- Mik ezek a kérdések, te buta? Mindenkinek szüksége van valakire. Nekünk úgy latszik, hogy egymásra.

- Köszönöm. - szorosan átöleltem.

Nem hittem volna, de mindketten megváltoztunk... Ahogy telt az idő, úgy lettünk - ha lehet így fogalmazni - egyre szelídebbek. Nem bandáztunk annyit, inkább a babára koncentráltunk és arra, hogy megfelelő családi hátteret tudjunk neki biztosítani... Nem hittem volna, hogy egyszer a legnagyobb ellenségemből lesz majd a férjem, és a születendő gyermekem apja...