I'll change for you. (Siwon OS +18)

Na Rae

Megint egy ugyanolyan unalmas nap, mint a többi. Az iskolában döglök kettőig, aztán még 2 óra RSG edzés... Az egyetlen jó része a pénteknek, hogy ilyenkor találkozhatok Vele. Nemrég ismertem meg Siwont egy házibuliban. Menő, gazdag srác, a társaság központja. A legtöbb emberrel nagyon bunkó tud lenni... velem is az volt, egészen kb. 2 héttel ezelőttig, mikor először jött el értem az Audijával. Mindenki - köztük én is - nagyot nézett, amint elkezdett felém sétálni... nem tudtam, vajon mit fog tenni... megfogta a karomat, behúzott a kocsiba és elhajtott velem.

A buliban figyeltem fel rá, valahogy más volt, mint a többiek, de nem illett az imidzsembe, hogy csak úgy leszólítsam. Ezért inkább csak vártam a megfelelő pillanatot, amikor cselekedhetek. Elmentem érte a suli elé, és felvittem a lakásomra.

- Szóval... Miért is hoztál engem ide? Nem hiszem, hogy túl sok közünk lenne egymáshoz, akkor mégis miért vagyok a lakásodban?

- Egy belső hang súgta, hogy ezt kell tennem. Mit szólnál, ha elbeszélgetnénk? - néztem rá megnyerően.

- Miről akarsz te pont velem beszélni? Hogy is mondjam... nem tartozunk egy kasztba, és a különböző kasztokból származó egyének között nem engedélyezett a párkapcsolat.

- Párkapcsolat lehet, hogy nem...

- Csak arra - nyomtam meg a második szót, hogy megértse - nem fogsz használni. Nem leszek a zsepid, bocs.

- Talán ne vagyok az eseted? - a falnak támaszkodtam mellette - Ki tudja, talán több is lehet belőle.

- Miért nem a saját súlycsoportodban keresel magadnak játékszert, miért éppen én kellek neked egyetlen estére?

- Mert nem szeretem az elkényeztetett buta libákat. - néztem rá áthatóan.

- Ch... Pedig ők inkább illenek hozzád. - valójában már első óta nagyon tetszik nekem, de az évek során láttam, hogyan lesz az ártatlan fiúból egy elkényeztetett, egoista idióta, aki sűrűbben cseréli a "hálótársait", mint más az alsóneműjét. Ezért sem adhatom meg neki magam, bármennyire is szeretném... esetleg.

- Undorodom tőlük. - lassan végigmértem, majd ismét szemébe néztem, és közel hajoltam hozzá.

Siwon

Ahogy ő egyre közelebb ért, úgy távolodtam én is tőle... ha kell, hídba is lemegyek állásból. - Korábban jók voltak, akkor most miért nem?

Finoman a falnak löktem. - Mert csak a pénz érdekli őket. Te okos vagy.

- Az ilyenek, mint te mióta veszik figyelembe a lányok eszét?

- Amióta túl sok plázacica került a közelembe. - fintorogtam. Ajkait kezdtem fixírozni.

- Aham, értem. - mutató ujjamat szájára tettem és finoman meglöktem így fejét - Ne is álmodj róla, tiltott terület.

- Miért..?

- Mert, mint azt már korábban is mondtam, nem leszek sem a zsepid, sem a játékod. - felkaptam a földről a táskámat és elindultam az előszoba felé.

- Ne olyan gyorsan! - csuklójánál fogva visszarántottam.

- De... Mi van, ha nem megy szép szóval, elveszed erővel? - megpróbáltam kiszabadulni szorításából.

- Nekem senki sem tud nemet mondani. Tudom, hogy akarod, a tested elárul...

- Mi? Dehogy! Mégis honnan szedted ezt a marhaságot?? - továbbra is küzdöttem ellene, hátha kiszabadul a kezem.

- Volt már dolgom sokféle lánnyal, megérzem a dolgokat.

- Ha olyan tapasztalt vagy, akkor azt is érezned kéne, ha a másik fél nem akarja. Engedj el!

- Nem akarlak elengedni...

- De... Most komolyan, miért pont rajtam akarod kiélni a vágyaidat? Ne gyere azzal, hogy okos vagyok, mert az az, ami egy pasit a legkevésbé szokott érdekelni.

- Jó a tested. - mondtam a legnyilvánvalóbb okot.

- Na jah, mi másért... Tudod egyáltalán, hogy mennyi munka van mögötte? Mindegy, nem ez a lényeg. Engedj el vagy kénytelen leszel megerőszakolni, mert magamtól nem adom oda a testem!

- Tisztában vagyok vele, mennyit dolgoznak az RSG-sek...

- És megint csak a lényegtelenebbik része jutott el az agyadig... gratulálok. Na mi lesz, mehetek vagy kikötsz és úgy esünk túl rajta?

- Nem mehetsz el... csak velem együtt.

- Akkor muszáj lesz kikötnöd, mert különben nem fogsz tudni egy ujjal se hozzám érni.

- Tudom, hogy nem akarsz ellenállni.

- Miből gondolod? Azt hiszed, hogy olyan jó pasi vagy? Mert akkor nagyon tévedsz. "Miket is beszélek, nála jobbat keresve sem találhatna az ember!" - gondoltam magamban.

- Akkor miért bámultál végig a buliban?

- Mert... túlságosan feltűnő vagy. Nagyon magas, izmos... és rettentően én-központú. Plusz, az összes, állításod szerint általad nem preferált hölgy ott zajongott körülötted.

- ZhouMi is magas, és izmos, Kiseop is... és rájuk is tapadtak a csajok, mégsem érdekelt téged...

- Lehet... de nálad lényegesen többen voltak... köztük a legjobb barátnőm, Seo Min. Őt tartottam szemmel, nem téged. Vagy jobban szereted volna, ha rád figyelek?

- Hm... Seo.. nem emlékszem rá. De ő most nem is fontos. Miért tiltakozol ennyire egy csók ellen? - magamhoz rántottam, és szorosan fogtam, hogy ne tudjon elszökni.

- Mert a magadfajták nem tudnak megállni egynél, mindig többet és többet akarnak. Egyik pillanatban még csak egy ártatlan csókocska, a következőben pedig már meztelenül fekszünk az ágyon. - püfölni kezdtem mellkasát, hátha az használ... de semmi, esélyem se volt szabadulni.

- Mi baj lehet belőle? Lesz egy szép napunk. - végigsimítottam az arcán.

- Csak a testemet akarod, semmi mást. Újdonság lenne számodra a sok plasztik után...

- Az újdonság gyönyörködtet. - tarkójára csúsztattam a kezem, majd megcsókoltam, miközben szabad kezemmel fenekébe markoltam.

El akartam lökni magamtól, de nem ment. Bármennyire is visszataszítónak találtam az "új énjét", valamiért - valószínűleg a még mindig meglévő érzéseim miatt - mégsem tudtam neki továbbra is nemet mondani... megbabonázott, teljesen elvette az eszem. Nyaka köré fontam karjaimat és közelebb húztam magamhoz.

Vigyorogva beletúrtam puha hajába, végigpusziltam alsó ajkát, majd bebocsátást kértem.

Halkan felsóhajtottam, így könnyedén bejuthatott. Elengedtem nyakát és kezeimet pólója alá csúsztattam, hűvös ujjaim kockáin kalandoztak.

Táncba hívtam nyelvét, közelebb húztam magamhoz, és élveztem érintését.

Valószínűleg később utálni fogom magam ezért, de most ki akarom élvezni minden percét, hogy csak velem foglalkozik, rám figyel... egyetlen estére mondhatni szeret. Ezért megragadtam pólója szélét és lehúztam róla, hogy ne zavarjon meg a "feltérképezésben". Fejemet oldalra fordítva vállára tettem és apró puszit nyomtam nyakára.

- Mégsem vagyok olyan taszító? - vigyorogtam elégedetten.

- Ezt egy szóval se mondtam... de kihasználhatom a helyzetet, nem?

- Kihasználod? - egy gyors mozdulattal megszabadítottam felsőjétől, amit nemsokára melltartója is követett. Formás kebleit kezdtem masszírozni.

- Nem csak te teheted meg a lányokkal... - fejemet hátra vetve élveztem, amit csinál.

- Ó, dehogyisnem. - végigzongoráztam gerincén, ujjaim utat találtak nadrágja alá is.

- Nagyon tévedsz, ha azt hiszed, hogy csak te szórakozhatsz másokkal, de fordítva nem történhet meg. - egyik kezemet gyorsan lecsúsztattam és rámarkoltam férfiasságára.

- Milyen nagy lett a szád hirtelen. - a kanapéra löktem és fölé másztam - De te nem szórakozhatsz velem. - kigomboltam nadrágját, majd figyelmeztetés nélkül megujjaztam.

- Ah... - hangosan felnyögtem, mikor megéreztem ujjait magamban - Miből gondolod? - lehúztam a cipzárt és benyúltam nadrágjába. Párszor végigsimítottam rajta odalent, aztán kivettem a kezem.

Felsóhajtottam. - Az ilyet már csak tudja az ember. - újra ajkaira tapadtam. Nem hagytam, hogy válaszoljon.

- Szemét vagy! - mondtam, mikor végre elszakadt tőlem egy pillanatra. Kicsatoltam övét, kigomboltam a nadrágot és lejjebb toltam róla lábammal.

- De így is oda vagy értem. - vigyorogtam majd nyelvemmel kezdtem kényeztetni egyik mellét.

- Talán igen, talán nem. Nem hiszem, hogy sokat változtatna a dolgokon, ha tényleg éreznék irántad valamit. Ugyanúgy kihasználnál egyetlen kósza alkalomért. - beletúrtam hajába, talán kicsit erősen is.

Felszisszentem. - És ha nem csak egy alkalom? - másik mellét is kezelésbe vettem.

- Képes lennél "egy helyen maradni"? Nagyon kétlem...

- Ezt egy percig sem állítottam. - gyorsan levetkőztem, és őt is megszabadítottam a maradék ruháktól - De beszélgetni később is ráérünk. - apró csókokkal leptem kulcscsontját, melleit.

- Állj, még mielőtt bármi komolyabbat is tennél... - eltoltam magamtól - A gumiról ugye nem feledkezel meg? Mert anélkül tényleg nincs semmi esélyed. Nem akarok pont tőled gyereket.

Morogtam valamit, majd a nadrágomért nyúltam, és a zsebéből kihalásztam egyet. Gyorsan feltéptem a csomagolást, majd feltettem, és visszamásztam rá.

- Helyes! Látod, téged is lehet manipulálni, csak tudni kell a módját. - mutatóujjamat végighúztam álla alatt, ahogy a macskáknak szokták - Okos kiscica, most már bújhatsz.

Elengedtem a fülem mellett, nem érdekelt más, csak hogy végre benne lehessek. Lassan belé mélyedtem, miközben nyakába csókoltam.

Hirtelen sok érzés kezdett bennem egyszerre kavarogni, ezért inkább teljesen el- és átengedtem magam neki és a bennem kavargó vágynak, megvetésnek és társaiknak. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, így húzva közelebb magamhoz.

- Ne légy türelmetlen cicám! - mozogni kezdtem, és ajkai után kutattam, amint megtaláltam, szívni kezdtem őket.

- Hé! Ha már muszáj, legalább legyen nekem is jó. - motyogtam ajkai közé. El kell ismernem, nagyon jól csókol...

Mosolyogva csókoltam tovább, miközben egyre gyorsabban, egyre nagyobbakat löktem. Egyik kezem mellére vándorolt, míg másikkal tartottam magam.

Átöleltem és hátát simogattam, miközben megemeltem csípőmet, hogy még mélyebbre juthasson. Nem tudom elhinni, hogy ezt megteszem vele...!

A kéj egyre gyorsabb mozgásra ösztökélt, kezdtem elveszteni az eszemet.

- Lehet... sőt, több, mint valószínű... hogy csak a pillanat hevében gondolom így... de szeretlek. - megtört, ezt akarta hallani és megkapta.

- Tudom. - leheltem a fülébe - Mi másért tiltakoztál volna ennyire?

- Én csak... régen tényleg... de megváltoztál. Már nem ugyanaz az ember vagy... - még szorosabban öleltem magamhoz.

Nem beszéltem többet, amíg el nem jutottam a csúcsra.

Nem sokkal utána én is elértem a gyönyört, nagyokat szusszantam nyakába.

- Megváltoztam? - csókoltam meg újra, majd kihúzódtam belőle.

- Igen, meg. Régen... régen nem voltál ilyen egoista idióta, aki minden nap más lányt visz fel a lakására. Normális srácnak ismertelek meg, de valami elromlott...

- Régen nem csak a pénzem érdekelt másokat. - felültem, és az ölembe húztam. Hátát kezdtem simogatni.

- Most sem mindenkit... - vállának támasztottam a fejem - Biztosan van olyan, akit jobban érdekel a személyiséged, mint a bankszámlád.

Keserűen felnevettem. - Nem hiszem.

Két tenyerem közé fogtam arcát és mélyen a szemébe néztem... azokba a gyönyörű barna szemekbe. - Ha újra ugyanaz tudnál lenni, mint korábban, akkor talán tudok egy személyt, aki nem pénz hajhász. - apró puszit adtam szájára.

- Valdd be, azért a bankszámla is csábító. - elmélyítettem a csókot.

- Nekem nem igazán... Az érdekel, ami idebent van... - egyik kezemet szívére tettem - Mert szerintem ez sokkal fontosabb, mint egy sokmilliós számla.

- Bizonyítsd be. – vigyorogtam.

- Mégis hogyan? Mit akarsz, mit tegyek? Csak semmi perverz!

- Pedig abban jó vagy. - elővettem legsármosabb mosolyomat.

- Nem ér nekem annyit ez az egész... akkor inkább továbbra is nagy ívben elkerüllek.

- Ugyan Cica, hát nem is szeretsz? - lebiggyesztettem az ajkaimat, és nagy szemekkel néztem rá.

- Azt hiszem, ezt ma már elmondtam... ha nem fogtad fel, az nem az én bajom. Amúgy is csak egyetlen alkalomról volt szó. - kimásztam az öléből és elindultam megkeresni a fehérneműmet.

Utána mentem, és megint elkaptam. - Hova sietsz? Nem zuhanyozol le?

- Hogy oda is velem jöhess és rám mászhass? Kösz, de kihagynám. - felszedtem a bugyim a padlóról és felhúztam.

- Hé, ha akarod, nem megyek be veled, de nehogy már így lelépj.

- Ajánlom is... Türcsit hol találhatok?

- A csap mellett az akasztón, mind tiszta.

- Köszi. - eltűntem a fürdőben. Mivel nem igazán volt rajtam ruha, így azzal nem kellett bajlódnom. Gyorsan letusoltam és hajat mostam, aztán egy szál törölközőben mentem ki hozzá. - Mehetsz, ha akarsz. - leültem a kanapé túlsó végébe.

- Megyek, bár veled jobb lenne. - kacsintottam, de nem akartam túlfeszíteni a húrt, eltűntem az ajtó mögött.

- Ch... - előkerítettem a táskámat és megnéztem a telefonomat, hátha keresett valaki... de senki. Látszik, hogy nem én vagyok a legnépszerűbb. Sőt, épp az ellenkezője... Fejemet hátradöntöttem a támlára és a plafont bámultam, amíg el nem pilledtem.

- Mi az? Itt alszol? - vigyorogtam rá, és lehuppantam mellé.

- Jesszus! - egyből felriadtam - Nem tervezem... vagy kéne? Bár, úgysem hiányol senki.

- Maradhatsz. - átkaroltam, és közelebb húztam magamhoz - Szívesen látlak.

- Mi ez a hirtelen jött kedvesség? Csak nem vissza akarsz változni? - nem húzódtam el tőle, valamiért nagyon jól esett a közelsége.

- Talán nem is változtam meg soha - mondtam lassan - De te tudod... - homlokon csókoltam, majd felálltam és elindultam a konyhába.

- Várj, ezt meg hogy érted? - utána szaladtam, de az ajtóban megálltam - Tudom, hogy megváltoztál, mert... - lehajtottam a fejem és a padlót kémleltem - régóta figyellek már... - motyogtam halkan.

- Tudom - mosolyogtam rá - észrevettem.

- De... akkor miért...? Miért lettél ilyen? Azt ne mond, hogy csak a pénzéhes kiscsajok miatt, mert nem hiszem el!

- Csak részben. Elváltak a szüleim.

- Én nem tudtam, sajnálom... - hátat fordítottam neki - Talán jobb lesz, ha most mégis megyek. - hogy lehetek ekkora marha?! Azt hittem, mindent tudok róla, de úgy tűnik mégsem. Ha tovább maradok, akkor talán még régebbi és még fájdalmasabb sebeket is felszakíthatok a tudatlanságom miatt...

- Nincs mit, így jobb mindenkinek. Ők nem veszekednek, én pedig külön lakást kaptam. Mindennek megvan az előnye.

- Értem... de nem kell beszélned róla, nem tartozol nekem magyarázattal, hiszen... tulajdonképp semmi közünk egymáshoz. Fel sem kellett volna hoznom a témát... megint.

- Semmi közünk? Végül is... De ha szeretnéd, lehet. - mosolyodtam el.

- Te-tessék? - felé fordultam - Most arra célzol... hogy te meg én...?

- Miért ne? Tudom, hogy bejövök neked...

- Viszont ez fordítva nem igaz, neked csak a testem kell, nem én.

- Mitől vagy te ebben annyira biztos? - támaszkodtam a pultra.

- Mert soha semmi jelét nem adtad ennek. Még mielőtt ezzel jönnél... nem, egyetlen menet nem számít jelzésnek.

- Ugyan Na Rae, többet tudok rólad, mint te azt hiszed. Én is figyellek már egy ideje.

- Mi?! Mióta? Most teljesen össze vagyok zavarodva... Akkor te... te is kedvelsz engem?

- Szerinted miért vagy még mindig itt? - vontam fel a szemöldököm.

- Mert... nem hagysz távozni? Eddig miért nem mondtad el és miért így kellett kezdenünk? Igen, tudom, idegesítően sokat tudok kérdezni, de jogom van tudni a dolgokról, hiszen engem is érintenek.

- Nyitva az ajtó, ha nagyon akarnál, simán leléphetnél. - vigyorogtam - De nem illett volna hozzám, ha csak úgy kitálalok.

- Tudom, de... valami itt tartott... tisztában is vagyok vele, hogy mi, de... nem vagyok biztos a dolgomban.

- De én igen. - szögeztem le.

- Vagyis? Te akarod, hogy legyen köztünk bármi is?

- Igen.

Szívem szerint kiugrottam volna a bőrömből örömömben, de előtte nem akartam megbolondulni. Ezért csak elpirulva visszasétáltam hozzá. - Nem tudom, hogy ennek most van-e itt az ideje, de régóta el akartam mondani... Szeretlek.

- Nem csak a pillanat hevében? - húztam egy kicsit az agyát vigyorogva, mielőtt a pulton át közelebb húztam, és megcsókoltam

- Ne szólj be, mert itt hagylak. - belebokszoltam vállába - De nem csak...

- Akkor leszel a barátnőm? - néztem mélyen a szemébe.

- Van egy olyan érzésem, hogy ezt még meg fogom bánni, de igen, nagyon szívesen lennék. Viszont mostantól ennyire ne siessük el a dolgokat, ha lehet.

- Ígérem, lassítok a tempón.

- Ez esetben 100%-os igen. - bementem a pult mögé és megcsókoltam.

Boldogan öleltem magamhoz. Sosem gondoltam volna, hogy így fog kezdődni az egyetlen tartós kapcsolatom. Lassan öt éve vagyunk együtt. Az évfordulóra tartogatom az eljegyzést...

Azóta se bántam meg azt az estét. Ki tudja, lehet, hogy ha nem így kezdeményez, akkor mai napig plátói lenne... más-más személyek oldalán. Nagyon boldog vagyok, hogy velem van és végre nem az az egoista idióta, akit ki nem állhattam, hanem édes és szeretni való... legalábbis ha velem van. Öt év hosszú idő, de minden percét élveztem, és még sokszor ennyit szeretnék vele lenni.